Szolgálat 46. (1980)
Tanulmányok - Kerny Géza: „Szelíd szívóssággal“ (Parsch Pius élete)
zük az emlékét. Azok közé számíthatjuk, akik a liturgikus megújulásban úttörő munkát végeztek. Már családi körülményei is közrejátszottak abban, hogy János — ez volt a keresztneve — rendkívüli teljesítményeket vihessen végbe. Ősei apai és anyai ágon hivő katolikusok. Példás életük tekintélyt szerzett a családnak. Későbbi munkatempójának megértése szempontjából az sem elhanyagolható tényező, hogy ősei kevés kivétellel egészséges és hosszú életű emberek voltak. Apja, a derék adóhivatali tisztviselő minden szükségessel ellátta övéit, de azt nem állíthatjuk, hogy a család gazdag lett volna. A csehországi Olmütz mellett, Neustiftben született 1884. május 18-án. Az elemi iskolát és a gimnáziumot Olmützben végezte. Pályája szempontjából az is jelentős volt, hogy testvérével, Rudolffal a nyári szünidőjüket esperesplébános nagybátyjuknál töltötték. A két testvér nemcsak ministránsként került már akkor az oltár közelébe, hanem gyermekkoruknak még a játéka is a liturgikus cselekményekhez kötötte őket. Szentmisét játszottak. Volt hozzá teljes misefelszerelésük. S bár gyermeki figyelmüket elsősorban a lobogó gyertyaláng, a színes miseruha, az oltárcsengő, a liturgikus mozdulatok kötötték le, ez mégsem puszta szórakozás volt. Játékukat nagyon komolyan vették. Vonzódása a papi pálya iránt nem sarkallta őt korai döntésre. Más élethivatás terve is felmerült benne. Egy időben a színészi pályához érzett kedvet. Húsz éves korában érett meg benne véglegesen a szerzetespapi hivatás, és 1904-ben bevonult az ágostonrendi kanonokok klosterneuburgi rendházába. Nem sokkal előbb foglalta el Szent Péter örökét X. Szent Pius. A fiatal no- vicius nem csupán az új pápa nevét kapta mint szerzetesi nevet — ezentúl a Parsch Pius nevet viselte -, hanem az eszméit is magáévá tette, és azok döntő módon befolyásolták életét. A szentmisén való tevékeny részvétel előmozdítása, a gyakori szentáldozás sürgetése és a Szentírás terjesztése a hivő nép körében mind visszhangra talált benyomásokra fogékony fiatal lelkében. Klosterneuburgban egyelőre öt évet töltött. Ezalatt rendjének főiskoláján elvégezte filozófiai és teológiai tanulmányait. Társai egyeneslelkűnek, szorgalmasnak és erős akaratúnak ismerték. Viszont öntudatos természetű volt. Ezért nem is szerzett magának barátokat olyan értelemben, hogy azokkal megoszthatta volna gondolat- és érzésvilágát. Inkább csak közös célok hozták őt össze másokkal. Két társával arra szövetkezett, hogy együtt tanulnak héberül. Ez előfeltétel volt az Ószövetségi Szentírás alaposabb megértéséhez. Két másik társához pedig az hozta közel, hogy a gyakori szentáldozásra vonatkozó rendelkezések megvalósítására törekedtek. Ez nem ment simán. Magával az újítást ellenző lelkiigazgatóval, a spirituálissal is szembekerültek. Sokszor felkeltek korábban, és titokban járultak a szentáldozáshoz. Egyik szerpap társuk áldoz- tatta meg őket. 1909. július 18-án szentelték pappá a bécsi Szent István dómban. Primíciás képére is X. Szent Pius pápának a szentáldozásra vonatkozó rendelkezéséből 47
