Szolgálat 46. (1980)

Tanulmányok - Véber Gyula: Zene és istendicséret

edited by H. Schmidt and Power, Concilium 82,11.7 Clement, O. in: G. Riobe, La libertó du Christ, Paris 1974, Stock, 26. 8 Magyar Értelmező Szótár, Bp. 1975, Akadémiai kiadó 1442. 9 Tertullianus: De carnis Resurrectione in Rouet 362: „ . . . caro salutis est cardo. Non possunt ergo separari in mercede, quas opera coniungit. 10 Bővebb kifejtését találjuk Babos István: A szentségek. Róma 1978 (tkk sorozat) és Szolgálat 20/29.

Véber Gyula

ZENE ÉS ISTENDICSÉRE!

Mindent a maga helyén és a maga Idejében

Édesapámtól hallottam, hogy „aki szépen énekel, az kétszeresen imádkozik". Édesanyám, akinek nem volt jó zenei hallása, így felelt: „Nem, Imre; aki sz í v- b ő I énekel, az imádkozik kétszeresen.“ Ez szerintem is jobb megfogalmazás; én azonban még az „őszinte“ csendet is ide sorolnám.

Az élet minden területén természetesnek vesszük — és meg is követeljük —, hogy az alkalmazott eszközök bizonyos célt szolgáljanak, elősegítsék a kitűzött cél elérését. A különböző eszközöket pedig úgy választjuk meg, hogy harmonikus egységben szolgálják ugyanazt a célt. így vagyunk a zenével is. A hangverseny- termek minden fajta zenét befogadnak, mert ott a zene élvezete az egyetlen cél. De furcsán hatna, ha például tánctermekben szimfónia, motetta vagy éppen gyászinduló hangzana fel — akár csak a szünetben is. Éppúgy nem illenek a temetési szertartáshoz a vidám tánczene hangjai. Mindent a maga helyén és a maga idejében! A határok azonban sokszor elmosódnak, mert

a) nem mindig azok kezében van a „rendezés joga“, akik a legnagyobb érzékkel nyúlnak a dolgokhoz vagy akik minden szempontot figyelembe tudnak venni;

b) változnak a szokások, fejlődik a kultúra, új igényekkel lép elő egy-egy új generáció, eltolódás jön létre az értékrendszerben;

c) bizonyos szabályok feledésbe mennek stb.

Azért válik időnként szükségessé például az egyházi zenére vonatkozó irányelvek, utasítások felújítása, újbóli megfogalmazása, mert a liturgiában használatos zene elégtelennek bizonyul vagy éppen alkalmatlan a liturgikus cselekménnyel való szoros kapcsolatra. Márpedig szinte ez az egyetlen követelménye — vagy inkább kívánsága — egyházunknak a szent zene és ének terén, hogy tudniillik az a liturgiával összhangban legyen, mert „a szent zene annál szen- tebb lesz, minél szorosabban kapcsolódik a liturgikus cselekményhez: bensőségesebben fejezi ki az imádságot, növeli a lelkek egységét, gazdagítja és ünnepélyesebbé teszi a szent szertartásokat" — szögezi le a II. vatikáni zsinat liturgikus konstitúciója (112).

Az egyház kezdettől fogva nagyra értékelte a zenét minden liturgikus megnyilatkozásnál; nemcsak azért, mert rendkívül alkalmas Isten dicsőítésére (lau24