Szolgálat 46. (1980)
Tanulmányok - Babos István: Liturgia és élet
Isten-szolgálatáról van-e szó, ami válasz az előbbire az ember részéről. Az „Isten szolgálata“ vagy „istenszolgálat“ tehát a liturgia teljes jelentéstartalmának hordozására alkalmas kifejezés. Mihely azonban egy konkrét liturgikus cselekményt akarunk jelezni vele (pl. szentmisét vagy zsolozsmát), akkor már az „isteni szolgálat“ látszik alkalmasabbnak. A kifejezéseknél azonban döntőbb, hogy a hívek úgy ismerjék meg a liturgiát, mint az „első és nélkülözhetetlen forrást, melyből az igazi krisztusi szellemet merítik“ (LK 14), mert „a liturgiából mint forrásból árad belénk a kegyelem, és általa valósul meg Krisztusban a leghatásosabb módon az emberek megszentelése és Isten dicsőítése“ (LK 10). Babos István LITURGIA ÉS ÉLET Mit akar a liturgia? A liturgikus konstitúció szerint a liturgiában vannak Istentől rendelt, megváltoztathatatlan elemek és olyanok, amelyek az idők folyamán véletlenül csúsztak be, s nem egyeztethetők össze a liturgia szellemével. Az utóbbiakat meg kell szüntetni. Az olyan szertartásokat pedig, amelyek kevésbé érthetők a mai embernek, újakkal kell helyettesíteni (SC 21,62). A változatlan, isteni elemet a mai embernek érthető formában kell kifejezni (GS 58). A konstitúció irányelveit követve (SC 37) az új liturgikus szövegekhez csatolt bevezetések és a hivatalos pápai megnyilatkozások nemcsak lehetőséget adnak, hanem sürgetik, hogy a szentségek felvevőjének sajátos lelki igényeit szem előtt tartva, neki megfelelő liturgiában fejezzük ki és közöljük az egyház hitét.' Még azokon a vidékeken is, ahol a szentségek elveszítették hitbeli jelentőségüket és egyszerűen társadalmi-kulturális hagyománnyá váltak, a szentségekhez járuló személy valamit „vár“ a szertartásról. Mások azért kérik a szentségeket, hogy kielégítsék mélyen rejlő vallásos igényüket, amelynek nem sok köze van a krisztusi hithez. A legtöbben mint Krisztus-hivők igénylik őket. De a becsúszott idegen elemek használata, vagy egy részigazság túlságos hangsúlyozása fáziseltolódást teremtett egyéni hitük és az egyház hite között. Mindhárom esetben megvan bizonyos nyitottság és jóindulat, amit a helyes irányba kell terelni. Mit tartsunk szem előtt az oktatásokban, a liturgikus szövegek kiválasztásában és magyarázatában, amikor az ilyen hívekkel találkozunk? Mi az egyház hite, és mit akar közölni a szentségekben? Az alábbiakban erre szeretnénk részben válaszolni. A konstitúciót követve, elsősorban a liturgiát, de különösen a szentségeket tartjuk szem előtt, rámutatva a fáziseltolódás okára és az új liturgiában kifejezett, a zsinat által sürgetett helyes magatartásra. 15
