Szolgálat 46. (1980)
Tanulmányok - Sólymos Szilveszter: A liturgia: istentisztelet - vagy isten- és emberszolgálat?
nek: „Az eszmény az lenne, ha a keresztény nép lelkisége a lényeges köré fonódnék; másrészt azonban az is kell, hogy a liturgiában helyet kaphassanak a népi elemek, és egész formájában alkalmazkodjék a nép igényeihez“ (Maison Dieu, 1977, 30). A megoldás kettős síkon van. Egyrészt vonzó, életszerű liturgiát kell teremteni, másrészt figyelembe kell venni a nép jogos igényeit is, és részvételét biztosítani kell. Azután a meglévő népi áhítatgyakorlatokat is át kell itatni a liturgia szellemével és Isten igéjével. Jó példa erre az adventi gyertyagyújtás, amelynek önmagában liturgián kívüli gyakorlata a liturgiát gazdagító és szellemét sugárzó aktus lehet. — A hagyományos áhítatgyakorlatokat, mint a keresztút, körmenetek, zarándoklatok stb., új szempontokkal és szellemmel kell telíteni. Gyarapítani kell azonkívül az igeliturgiákat, fokozni a biblikus-liturgikus műveltséget, de mindezt nagy lelkipásztori bölcsességgel. A liturgia mint csúcs és forrás A LK 10. pontjának ez az ismert kijelentése részben választ ad arra, hogy miért idegen még kereszténynek mondott tömegeinktől a liturgia. A liturgia ugyanis az egyház életének a csúcsa, Jézus Krisztus papi szolgálatának gyakorlása, amelyet az egyház készségesen fogad, és hálás szívvel köszön meg. Kétségtelenül igaz, hogy a mai liturgia a résztvevőkkel szemben igényesebb, sőt kihívó jellegű: megkívánja a tevékeny részvételt, a bekapcsolódást — misében lehetőleg a Krisztus testében való részesedést is — és mind kevésbé elégszik meg a szagosmisék és zenekedvelők vagy egyszerűen kötelességből misére járók csupán passzív jelenlétével. Ezért akadnak, akik inkább elmaradnak; de ez nem a liturgikus megújulás bűne. — Kétségtelenül igaz, hogy szükség lenne a liturgiára még meg nem érett „keresztények“ számára evangelizációs istentiszteletekre, amelyek bizonyos kezdeti megtérést igényelnek. Sajnos jelenlegi híveink nem kis hányada ezek közé tartozik; számukra az eukarisztia ünneplése vagy más szentség felvétele nem eléggé hatásos. — Az eszménytől azonban mindig el fogunk maradni. A szentmisében jobban ki kellene használni az igehirdetést is, hogy kellő katekézissel bevezessük híveinket a liturgia igazi mélységeibe. A megújulás teljességéhez ez a munka mintha még váratna magára. Válasz a kérdésfelvetésre Istentisztelet-e a liturgia? — Igen, de több is, más is. A mondottak alapján a liturgia mivoltát jobban kifejezné az „isten- és emberszolgálat“ kifejezés, azaz Isten emberszolgálata és az ember istenszolgálata, mint válasz az előbbire. Ha mégis egy szóval akarnánk mindezt kifejezni, az „Isten szolgálata“ lenne a legtalálóbb. Érdekes, hogy már szent Benedek a liturgiát „Opus Dei“-nek nevezi. Ez ugyancsak kettős értelmet rejt magában, aszerint hogy az Isten alany-e vagy tárgy (genitivus subiectivus vagy obiectivus). Tehát Isten szolgálja-e az embert, ez az Istentől kiinduló, az embert megszentelő ívelés. Avagy az ember 14
