Szolgálat 46. (1980)
Tanulmányok - Sólymos Szilveszter: A liturgia: istentisztelet - vagy isten- és emberszolgálat?
A liturgia igazában két síkon is emberszolgálat. Egyrészt Isten „szolgálja“ az embert azzal, hogy Jézus Krisztusban kiárasztja az emberre üdvözítő szere- tetét. Másrészt ennek a „szolgálatnak“ megtapasztalása az embert arra ösztönzi, hogy ö is odaadja magát mások szolgálatára. így az istenszolgálat és az emberszolgálat a hivőben egybefonódik, megvalósítva szent Pál apostolnak a rómaiakhoz intézett buzdítását: „Testvérek, adjátok magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul“ (12,1). A liturgiában tehát istentisztelet és emberszolgálat egybetartoznak, akárcsak az egy főparancs két oldala. Az igazi istentisztelet, istenszolgálat így szükségképpen magával kell hogy hozza az ember szolgálatát is. Liturgia és diakónia nem játszható ki egymás ellen. Ezzel rögtön válaszoltunk is arra a vádra, hogy a liturgia csak afféle vasárnapi kereszténység, szép- lelkek menekülése a mindennapok szürkeségétől... - Válaszul utalhatunk még Jézus parancsára is: „szüntelen kell imádkozni“ (Lk 18,1), — és ugyanakkor számtalan helyen hangzik el a parancs: mindig készen kell állni a „másik“ szolgálatára. Más szavakkal: a keresztény ember istentisztelete, istenszolgálata egész életét felölelő, átjáró aktus, amely elválaszthatatlan az embertestvér szolgálatától. A liturgia üdvösségünk ünneplése Ha tovább próbáljuk fejtegetni a liturgia mibenlétét, jellemzőit, a közösség, a gyülekezet-jelleg tűnik fel. A keresztény liturgia összegyülekezés Jézus nevében az Atya előtt a Szentiélekben. A „Jézus nevében“ összegyűlt közösség hordozója igazában maga Jézus, ö a közösség igazi „elöljárója“, aki odaadta magát övéiért, hogy így közbenjárjon értük. Jézus és a tanítványok kapcsolatának továbbélése a liturgiát vezető elöljáró és a közösség egységében tűnik ki. A szent nép (plebs sancta) szent vezetéssel (hierarchia) egymásra utal, kettősségükben is egységet alkotnak. Krisztust a liturgiát vezető pap képviseli, az ő személyében is jelen van Krisztus (LK 7). A szent „rendet“, a hierarchikus tagoltságot a templom liturgikus tere is ki kell, hogy fejezze: a papi térség és a hívők helye egymástól elkülönül és mégis egységet alkot. Ugyancsak nem véletlen, hogy a sedes, a papi szék a papi térség harmadik jelentős helye az oltár és az ambo után; ha valóságban és a gyakorlatban nem is ülne benne a pap, ott kell állnia mint szimbólumnak, amely hirdeti: a gyülekezetnek, a hívők közösségének van Jézust felidéző, közöttük Jézust képviselő vezetője, a pap. A liturgia tehát mint üdvösségünk ünnepe, Jézus papi szolgálatának gyakorlása, konkrét közösségi keretben zajlik le az ő nevében összejöttek között. Ez a közösség az egyház, ill. annak konkrét képviselője, a helyi egyház. Ez az egyházi közösség az a mágneses tér, ahol az üdvösség szolgálata végbemegy, Jézus hatása kisugárzik. Az újszövetségi liturgia közösségi hátterében ott van az ószövetségi pászkalakoma, az újszövetség jézusi lakomája és az őskeresztények lakoma-ünneplése, ahol szegény és gazdag, szolga és szabad, zsidó és görög egyként Jézus hatáskörébe került. Az ünnep a liturgiában az üdvösség megtapasztalásának foglalata; csomópont, ahol egység, öröm és élet fakad. 10
