Szolgálat 46. (1980)

Tanulmányok - Sólymos Szilveszter: A liturgia: istentisztelet - vagy isten- és emberszolgálat?

- Itt van a gyökere annak, amit a LK többször is kiemel: „a liturgikus cselekmények nem magánjellegüek..(26), „megkívánják a közös végzést a hívek nagyszámú és tevékeny részvételével“ (27).

A liturgia misztérium-ünneplés

A misztérium kimeríthetetlen, titokkal teli gazdagság, amelyet fátyol borít el előttünk, és csak hitben tudjuk megtapasztalni. A liturgia misztérium, ahol a szimbólumok fátyla alatt megy végbe a megváltás. Jézus Krisztus maga az „ősmisztérium“. Benne az isteni és emberi természet titokzatosan találkozik, és mintaszerűen egyesült. Megváltó művének csúcsa és kivirágzása a pászkamisz- térium, a húsvéti misztérium. Jézus életének alapvonása önmaga teljes odaadása: a teljes megalázódás a kereszten, és felmagasztalása a feltámadásban. Ebben a feszültségben foglalható össze a húsvéti misztérium, amely Jézus halálát és feltámadását együtt tartalmazza. Ez az ember számára is életprogram: Jézus példájára vállalni Isten hívását és akaratát egészen a halálig abban a hitben, hogy Jézus felmagasztalásának is részesei leszünk. Az istentiszteleti ünneplésben, a kultuszmisztériumban lép be a hivő közösség ebbe a titokzatos eseménybe.

Nem véletlen, hogy a liturgia időterében két súlypont fejezi ki a húsvéti misztérium fontosságát: az évi pászka (húsvét) és a heti pászka (a vasárnap, a feltámadott Úr napja). — Szerencsére a magyarban feledésbe ment már a központi misztériumot érzékeltető két szó etimológiája: a vasárnapé (vásárnap) és a húsvété (a hústilalom megszűnése); ezek bizony eléggé méltatlanok önmagukban a mögöttük rejlő mai tartalom jelzésére. — Ami az egyes hét számára a vasárnap, az az egész év számára a húsvét. Illetőleg még inkább a húsvéti szent három nap a mai formájában, ahol a nagycsütörtök jól érzékelhető emberszolgálata, a nagypéntek kiengesztelő istenszolgálata összeforr a húsvét misztériumában.

A liturgia tulajdonképpen mindig a húsvéti misztériumot megjelenítő ünneplés; még akkor is, amikor a szenteket ünnepeljük: „Az egyház... a Krisztussal együtt szenvedő és vele együtt megdicsőült szentekben is a húsvéti misztériumot hirdeti“ (Lk 104). Ezt az igazságot fontos lenne tudatosítani, és a szentek tiszteletében minél többször kellene rámutatni, hogy egy-egy szent hogyan vállalta, valósította meg életében a húsvéti misztériumot.

Éppen mert a liturgia ünneplés, feltételezi az emberi ünnep elemeit is, ha azokon túl is megy. Az embernek szüksége van ünnepre. Az ünneplés azonban nemcsak akarat és értelem dolga, hanem kedélyé is; érzelem is kell hozzá, bizonyos nemes és emelkedett hangulat. Nem véletlen, hogy a LK minden liturgikus cselekménynél „celebráció“-ról beszél, ünneplésről. Ebből le kellene vonni a következtetést: mai liturgiánkban több fény, derű, öröm és szív kellene, egyszóval több ünnepi jelleg. Nem elég a misét mondani vagy tartani, ünnepelni kell, mint megváltottságunk, bűntől való szabadulásunk és Istennel való találkozásunk örvendetes eseményét.

11