Szolgálat 45. (1980)
Könyvszemle - Jáki Szaniszló OSB: And on This Rock (Lelóczky Gy.)
alkotásait. Feszületek, a szenvedő Krisztus ábrázolásai, a Fiát ölében tartó Fájdalmas Anya szobrai követik egymást a lapokon. Útszélen, mezőn, szőlőhegyeken, temetőkben állnak, ott kutatta fel őket a kötet összeállítója. A névtelen alkotók hovátartozása, a stílusjegyek alapján a müvek időben való elhelyezése a szakemberek munkája lesz. — a laikus lapozgató szabadon engedi át magát az ábrázolásokból áradó mély áhítatnak, meleg, résztvevő odaadásnak. Szerencsésen fokozza a hatást, hogy a teljes kép után sokszor kinagyítva kapjuk a megrendítő kifejezésű arcot. Földrajzilag a gyűjtemény az egész ország tájait átfogja, Erdélytől a Felvidékig és a különös gazdagsággal képviselt Dunántúlig. Itt is kiemelkedik Veszprém megye, többek közt a magyarpolányi kálvária monumentális töredékével. „Lapidárisan egyszerű formák és a fájdalomnak egyszerűségében is megrázó kifejezése" jellemzik ezeket az alkotásokat, Németh Lajos értékes utószavának találó megállapítása szerint. A közbeiktatott idézetek skálája is széles: a Károli-bibliából és Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításaiból vett szentírási részletektől meg régi kódexeink énekeitől az Erdélyi Zsuzsanna-féle népi gyűjtés darabjaiig. Az írott szöveg néha szépen harmonizál a képpel, máskor mintha külön úton járnának (pl. 80. kép), pedig érdemes lett volna a szövegválogatónak tudatos művészi egésszé forrasztani a kettőt, s így a hatást még inkább elmélyíteni. Kérdés az is — bármennyire élvezzük is a nyelv régies ízeit —, nem távolítja-e el ez az ar- chaizálás a mai olvasótól egy kicsit a lényeget, mintha itt nem örök emberi, mindig időszerű érzésekről és megnyilvánulásokról lenne szó? Erősödik ez a benyomás, amikor ráeszmélünk, hogy a képek remekül beállítják tárgyukat a természeti környezetbe, de még véletlenül sem merül fel rajtuk ember — elmélkedő, imádkozó, búcsút járó vagy akár csak elhaladó ember. Holott ezek az alkotások szerves részei a falu életének. Az első képen a kereszt az érett nyár hullámzó kalásztengerében áll. Az utolsón a kálváriához vezető utat „befútta a hó". Egy-egy ilyen kitűnő gyűjtemény amolyan „hóeke", hogy — ha a tizenkettedik órában is — fölfedezzük, becsülni tanuljuk, lelkűnkbe építsük a magyar nép vallásosságának megnyilvánulásait. S. M. Stanley L. Jaki: And on This Rock. The Witness of One Land and Two Covenants. (És erre a Sziklára. Egy ország és két szövetség tanúsága.) Ave Maria Press, Notre Dame, Indiana, 1978, 125 o. Ritka gyöngyszemet tart kezében, aki Jáki Szaniszló Egyesült Államokban élő magyar bencés tanulmányát olvassa. Biblikus teológiát és archeológiái ismereteket, egy- háztani gondolatokat és lelkiolvasmányt egyaránt nyújt a kis könyv. Jézus egyetlen mondását, Péterhez intézett szavait: „Te Kőszikla vagy, és erre a sziklára építem egyházamat" vizsgálja, annak Sitz-im-Leben-jét keresi. Ez helyenként alkalmat ad neki arra is, hogy mérlegre tegye többek véleményét a pápaságról, a pápa tévedhetetlenségéről. Jáki Szaniszló e könyvével nagy kerülő után tért vissza az egyháztanhoz. 1950-ben megvédett doktori disszertációja, amely kibővített formában „Les tendances nouvelles de l’ecclésiologie" (Az egyháztan új irányzatai) címen 1957-ben, majd a Zsinat alatt 1963-ban jelent meg, „nagy port vert fel", nemzetközileg ismert és elismert, sokat idézett mű lett. Egészségi okok akadályozták meg a teológiatanításban, de teológiai motívumok vitték előbb a fizika területére, amiből szintén doktorátust szerzett, majd a természettudományok filozófiája és története tanulmányozásához. Mintegy tíz természettudományos szakmunkája jelent meg. Kétszer hívták meg — 1975-ben és 1976-ban — a skóciai University of Edinburgh tekintélyes Gifford-előadásai megtartására; ebben a megtiszteltetésben őelőtte olyanok részesültek, mint William James, John Dewey, Paul Tillich és Rinhold Niebuhr. 1977-ben ugyancsak ő adta a University of Oxford Fremantle-előadásait. Egy méltatója szerint Jáki Szaniszló „e század egyik fontos katolikus értelmiségi embere." Jézus Péterhez intézett szavai teljes értelmét kettős felismeréssel világítja meg. Az egyik földrajzi-archeológiai jellegű. „Caesarea Philippi vidékén" a legkézenfekvőbb 93
