Szolgálat 45. (1980)
Könyvszemle - Jáki Szaniszló OSB: And on This Rock (Lelóczky Gy.)
háttér Jézus szavai számára a Hermon hegység egyik előhegye déli oldalán emelkedő mintegy 70 méter magas és 170 méter széles sziklafal, amelynek alján barlang szája tátong és forrás fakad, a Jordán folyó három forrásának egyike. Bizonyára a hely természeti szépsége volt az ok, hogy a római időkben a barlang Pán isten szentélye lett, s hogy a közelben előbb Nagy Heródes fehér márvány templomot emeltetett Augustus császár tiszteletére, majd később Fülöp nevű fia pogány várost alapított. A sziklafal ismert hely. Már Josephus Flavius említi, s a 19. század elejétől kezdve csaknem minden Szentföldről szóló könyvben megtalálható a képe, leírása. Egy 1916- ban megjelent műben a feltevést is olvashatjuk, hogy Jézus e falnál nevezte Simont Péternek. Mégsem vált általánossá a tudat, hogy Jézus Péter-Köszikla-mondása olyan helyen hangzott el, ahol a szavaknak a közvetlen környezettel való kapcsolata plasz- tikusabbá, megfoghatóbbá teszi a kijelentés értelmét. Jézus szerette szavalt a közvetlen látható valósággal összekötni. Jákob kútjánál beszél az élő vízről, melyet csak Ö tud adni, a sátoros ünnep éjszakai kivilágítása adta a hátteret az „Én vagyok a világ világossága“ kijelentésének, kisgyermeket állít a tanítványok elé, amikor az evangéliumi gyermekségről tanít. Amint Caesarea Philippi római városa, Augustus császár temploma, és a pogány Pán-szentély közelében Péter vallomása: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia“ sokkal megrendítöbben hat, úgy a masszív sziklafalnál, melyből a zsidóság történelmi folyója fakad, Simon Kősziklának nevezése is realisztikusabbnak hangzik, a Pán-szentély jelenléte pedig, a barlang fekete szája, mely mögött az ünneplés hol rémületkeltéssel, hol orgiával volt összekötve, a „pokol kapui" kifejezésnek is új értelmet adhat. A Mt 16,18 mondással kapcsolatban az is megfontolandó — és ez a második felismerés —, hogy az ószövetségi szövegek egyedül Istent szólítják Sziklának. A téma a Másodtörvénykönyvtől a zsoltárokon át a prófétákig mindenütt megtalálható: „Áldott az Úr, az én Kőszálam, ki harcra oktatta kezem és csatára karom“ (Zsolt 144,1). Szent Pál csak a biblikus hagyományt folytatja és alkalmazza, amikor később Krisztust nevezi Sziklának (1Kor 10,4). Ha Jézus nem a Jahvéra használt héber „sur“, hanem az arám „kepha“ szót teszi is meg Simon új nevévé, a kapcsolatot nem lehet nem észrevenni. Krisztus mintegy az isteni erőt adja át Péternek, sziklaszilárdságot, amelynek a Jahve-Szikla szilárdsága az alapja. Szép fejezetben rajzolja meg Jáki az evangéliumi Péter-képet. Saját emberi tulajdonságainál fogva Pétert mindennek lehetne nevezni, csak sziklának nem. ö maga a változékonyság, szalmaláng. S éppen ez a különös a választásban. „Jézus [az Egyház] sarkkövévé nem a brilliáns Pált vagy a misztikus Jánost teszi meg, hanem egy hősködőt, sznobot, gyávát, — egyszóval embert" (Chesterton). Az Egyház egyik para- doxona, hogy azért elpusztíthatatlan, mert gyenge emberre épül. A paradoxon a sajátságos isteni pedagógián alapul, melyet Szent Pál így fejez ki: „Amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős“ (2Kor 12,10). Ebből az is következik, hogy az Egyház életének legjellemzőbb tulajdonsága nem a diadal, hanem a hosszútúrés. A négy fejezetben (1. a Szikla színhelye; 2. Isten, a Szikla; 3. A Sziklának nevezett ember; 4. A Szikla árnyéka) kifejtett gondolatokkal kicsit disszonanciában áll az időnkénti panaszos, szinte keserű hang, amellyel a közelmúltban elhangzott pápaság- és pápa-ellenes megnyilatkozásokról beszél a könyv. Hisz a tanulmány éppen arról győz meg, hogy nincsen helye pesszimizmusnak egy olyan Egyházzal kapcsolatban, melynek sorsa Sziklává tett emberen nyugszik. De talán a hang nem is annyira a szerző személyes hangja, mint inkább az Egyház aggódásáé abban az időpontban, amikor a könyv íródott: VI. Pál pápasága utolsó évében. Azóta a közhangulat akkorát változott, hogy a tavalyi év első fele csaknem régmúlt korszaknak tűnik. Manapság szinte divatossá vált lelkesedni a pápáért. S ez csak eggyel több bizonyíték arra, hogy korok, hangulatok gyorsan változnak, de Péter szlklaszllárdságában Jézus Egyházával marad mindennap, a világ végéig. 94
