Szolgálat 45. (1980)

Tanulmányok - Victor Dammertz: Benedek - egész Európa védőszentje

Benedek örömmel eleget is tett. Emberünk izomereje nyilván sokkal fejlettebb volt, mint szellemi képességei. Amikor egy alkalommal a tó partján egy darab földet a tüskés bozóttól kellett volna megtisztítania, olyan lendülettei vágott oda, hogy a fejsze feje letört a nyeléről, és a mély vízbe repült. A szegény ember annyira megijedt, hogy nem merte személyesen jelenteni a szerencsétlen eseményt Benedek atyának, hanem egy másik szerzetes útján adta tudtára. Benedek a kertbe ment, de nem azért, hogy összeszidja. Megfogta a nyelet, beledugta a vízbe, és íme: a fejsze felbukkant a mélyből, és visszailleszkedett a nyélre, ő pedig e szavakkal adta vissza a szerszámot a gótnak: „Folytasd a munkádat, és ne szomorkodj!“ (Párbeszédek 11,6) Ebben a iegendában — a történelmi megbízhatóság kérdésétől függetlenül — emberi melegség és szívből jövő, határokat nem ismerő, minden ellentétet áthidaló odaadás nyilvánul meg. Csak ilyen szellemben jön létre és növekszik az egység.

És a nagy dolgokban való egység? Benedek élete lényegében Nursia, Su- biaco és Montecassino kis világában játszódott le. Úgy látszik, hogy sohasem járt a középitáliai tartományokon (Umbria, Latium és Campania) kívül. A politikával sem törődött soha. Egy nagy és kiterjedt rend alapítása sem fordult meg agyában. Művében mégis olyan erő rejlett, amely a következő századok folyamán a Nyugat és egész Európa alakulására nézve alapvető jelentőségű volt. Bár csak lassan, de feltartóztathatatlanul érvényesült az ő szabálya az egyéb kolostori szabályokkal szemben, míg végül a nyugati szerzetesség egyedül elismert szabályává vált. De minél inkább növekedett a bencés kolostorok száma a mai Európa majdnem minden országában, és minél nagyobb lett kulturális és civilizáló tevékenységük által nyilvános befolyásuk, annál inkább figyelembe vették a Benedek-féle Regulát és elismeréssel adóztak neki a kolostorokon kívül is. A zsinatokon gyakran ott feküdt az elnöki asztalon a kánonokkal, vagyis az egyházi törvények gyűjteményével együtt a Szentírás mellett. A császárok pedig tudták, miért vonták bele birodalmi politikájuk terveibe a bencés kolostorokat: hogy segítsenek megőrizni és megerősíteni az állam belső egységét, így a Regula nagy tekintélye révén a bencés szellem a megalapozásban annyira fontos századok folyamán behatolt a fejlődő Európa alapjaiba. Látszólagos ellentmondás, hogy Benedek, aki a világ forgatagából menekülni akarva, rejtett magányba vonult vissza — anélkül hogy akarta vagy sejtette volna — a Regula által a Nyugat egységének elősegítője és Európa patrónusa lett.

CIVILIS CULTUS MAGISTER — a civilizáció és kultúra tanítómestere. Európa nemcsak földrajzi és politikai fogalom, hanem azt a kultúrát is jelenti, ami a kereszténység befolyása alatt az antik görög-római világnak a germán világgal való egybeolvadásából fejlődött ki. Ebben a folyamatban Benedek Regulája és a szerinte élő szerzetesek jelentős mértékben részt vettek. Hiszen a kolostorok írószobái őrizték meg az antik irodalmi örökséget és hagyományozták az utókorra. Eltekintve a viszonylag csekély számú káptalani iskolától, a fiatalemberek a kolostorok iskoláitól kaptak humanisztikus és keresztény nevelést, valamint

8