Szolgálat 45. (1980)

Tanulmányok - Victor Dammertz: Benedek - egész Európa védőszentje

általános műveltséget. Nem kevésbé volt jelentős Benedeknek a fizikai munkával szemben tanúsított - annak idején egyenesen forradalminak tűnő - állás- foglalása sem. Cicero csak római kortársainak véleményét fejezte ki, amikor azt írta: „Minden kézműves mesterség megvetésre méltó, mert egy műhelyben semmi sem lehet tisztességes“ (De officiis I, 42). Az antik világban a testi munka a rabszolgák feladata volt, szabad emberhez nem méltó; azoknak az „artes liberales“, a szabad művészetek voltak fenntartva. Benedek alaposan véget vetett a testi munka lenézésének, és a szerzetesek napirendjében szilárd helyet jelölt ki számára. „Henyélés a lélek ellensége. Azért végezzenek a szerzetesek meghatározott időben testi munkát, máskor viszont lelki olvasmánnyal foglalkozzanak" — rendelte el szabályában. „Mert csak akkor igazán szerzetesek, ha két kezük munkájából élnek, mint atyáink és az apostolok tették“ (Regula 48,1.8). De Benedek részére a munka nem volt öncél. Tudta, hogy az ember nem azért él, hogy dolgozzék, hanem azért dolgozik, hogy éljen. Ezért fontosnak tartotta, hogy a szerzetes ne vesszen bele a munkába, vagy a túlzott megterhelés el ne nyomja: „Minden mértékkel történjék“ — fűzi azért mindjárt hozzá (9). Még a betegek és a gyengék is végezzenek nekik megfelelő munkát, „nehogy tétlenek legyenek, de a munka terhe ne is nyomja őket el, és ne késztesse távozásra. Az apát legyen gyengéikre tekintettel“ (Regula 48,24k).

Ilyen beállítottságban élt Benedek és szerzetesei, ezt tanították, és ezáltal a középkori Európa gazdasági és társadalmi rendjére nézve döntő jelentőségű munkaerkölcsöt alapoztak meg. Benedek nagy teljesítményei közé tartozik, hogy az emberi munka értékét és méltóságát újból tudatosította. Csak erre az alapra épülhetett fel az európai civilizáció és kultúra. Ezért a pápa az okmányban jogosan fejti ki, hogy Benedek a kereszt, a könyv és az eke által, személyesen és fiai közreműködésével megvitte Európa népeinek a keresztény kultúrát, s így méltán nevezhető „Európa atyjának“. Az „Óra et labora — Imádkozzál és dolgozzál“ jelmondat ugyan nem tőle származik, de találóan fejezi ki tanítását és követőinek programját.

Itt nincs mód tovább fejtegetni, milyen befolyást gyakorolt Benedek és Regulája az európai kultúra és civilizáció létrejöttére. A pápai okmány, amely Benedeket Európa patrónusává nyilvánítja, éppen ennek a pontnak szentel nagyobb terjedelmet. Ezzel bizonyára emlékezetünkbe akarja idézni, hogy vannak alapvető értékek, amelyek — túl a politikai és gazdasági érdekeken — Európa népeit régóta összefűzik. Ezeknek kell az új Európa lelkét alkotniok.

RELIGIONIS CHRISTIANAE PRAECO — a keresztény hit hirdetője. Benedek nem szabott meg kolostorainak lelkipásztori feladatokat, még kevésbé akart hittérítő rendet alapítani. De amikor subiacói barlangjában a pásztorok fölfedezték a remetét és a környékről egyre több ember jött hozzá, elkezdte őket a hitben oktatni (Párbeszédek 1). Később hasonló elgondolás alapján fiai sem riadtak vissza attól, hogy a kolostor csendjét elhagyva, a hithirdetés szolgálatába álljanak. 596-ban Nagy Szent Gergely pápa az általa Rómában alapított Szent

9