Szolgálat 45. (1980)

Szent Benedek szelleme

SZENT BENEDEK SZELLEME

„Krisztust nagyobb szabadságban követni.“ így jellemzi a II. Vatikáni Zsinat (Perf. Car. 1) azt a törekvést, amelyik az első időtől megnyilvánul a Mester követői között. Mindent odaadnak, mert megtalálták életük kincsét (Mt 13,44-45), mert szavai új életet keltettek szívükben (Mt 19,12; Lk 18,22). — De hogyan lehet kivitelezni ezt az indítást? Hogy kerüljék ki a csapdákat? A pusztában éljenek, remeteségbe vonuljanak? Elhaljanak a nép között, mint termést remélő, kegyelmet hintő mag?

1500 éve született azoknak egyike, akiknek élete és tanítása korszak- alkotó lett a Krisztust nagyobb szabadságban szolgálók seregében: Nur- siai Benedek. Voltak elődei: Keleten Szent Vazul emelkedett ki, Nyugaton Szent Ágoston. Maga is többször próbálkozott, míg végre sikerült szóba foglalnia tanítását, kiküszöbölni a zsákutcákat, míg Montecassinó- ban gyökeret vert közössége és megszületett Regulája. Belejátszott ebbe kiegyensúlyozott egyéniségének gazdagsága, klasszikus római neveltetésének hatása. A lényeget azonban a benső ösztönző erő szabta meg: Krisztust nagyobb szabadságban követni.

II. János Pál pápa újévi szózata szerint Szent Benedek ünneplése sokkal többet jelent, mint pusztán egy tiszteletre méltó régi személyiségről való megemlékezés. Kétségtelenül már történelmi kíváncsiságból is érdemes megállni olyan ember életénél, akinek müve csaknem 1500 éve fennáll. De mert mély forrásból merített, jelentősége túllépi szerzetesközösségének határait. Szelleme korszakalkotó lett az egész Egyházban, sőt a keresztény kultúra és a mai világkép kialakulásában. Évszázadokon keresztül az általa fogalmazott Regula lelkisége ihleti a nyugati világ művészetét (román stílus, gregorián dallam) és alakítja életformáját, a földműveléstől a betűvetésen keresztül a görög-római irodalom kincseinek ápolásáig. Elég a magyar történelem lapjait felütni, hogy meggyőződjünk befolyásáról a népek fejlődésében. Az immár közel ezer éves Pannonhalma, s az ezt rövidesen követő bakonybéli, Csanádi, tatai, aracsi (Torontál m.), sári (Heves m.) stb. apátság már Szent István korában eltörölhetetlenül egybeötvözték a magyarságot a kereszténységgel Szent Benedek szellemében.

Hogy mennyire mélyre szántó Benedek szelleme, kitűnik abból is, hogy a benne rejlő csíra nem egyszer új ágban virágzott ki. A kamal- duliak, az olivetánusok, a ciszterciek a benedeki családhoz tartoznak. Loyolai Ignác és más rendalapítók is kifejezetten merítettek Regulájából.

3