Szolgálat 45. (1980)
Tanulmányok - Tóth Veremund: A bencés stabilitás időszerűsége
A claustrum mint fizikai zártság a 66. fejezetben fogalmazódik meg igen világosan. Itt Szent Benedek így rendelkezik: a monostort úgy kell felépíteni, hogy még a különféle berendezések, műhelyek is belül legyenek rajta, „hogy a szerzeteseknek ne kelljen künn bolyonganiok, ami lelkűknek éppen nem válik javára“ (BR 66,15-17). Szent Benedek igyekszik távol tartani a kolostort a világ szellemétől, ezért óvja az utazó szerzeteseket is: ne szennyezzék be testvéreiket a rosszal, amit a világban tapasztaltak, „mivel igen nagy rombolás ez“ (BR 67,12). b) Szent Benedek nem szűkíti le a stabilitás értelmét csupán a fizikai helyre, hanem kitágítja értelmét a lelki állhatatosságra: stabilitás cordis. Különösképpen kifejezésre jut ez az értelem a „perseverare“ (kitartani) ige használatával a stabilitás kíséretében: „Si promiserit de stabilitate sua perseverantiam“ (BR 58,17). A hűséges kitartás, a lelki állhatatosság buzdítása hangzik felejthetetlen hangsúllyal a Prológus már idézett végén: „mindhalálig megmaradunk tanítása mellett a monostorban.“ Ezt az állhatatosságot kívánja Szent Benedek azoktól a papoktól is, akik a kolostor kötelékébe akarnak lépni (BR 60,19), valamint az idegenből érkező és befogadásukat kérő szerzetesektől is (BR 61,11). A lelki állhatatosság, a hűség erénye nélkülözhetetlen feltétele a lelkiéletben való előrehaladásnak. Mikor Szent Benedek felsorolja a lélekművészet 74 eszközét, hozzáfűzi, hogy ezek gyakorlására a claustrum és a közösségben való állhatatos megmaradás a legalkalmasabb környezet (BR 4,97-99). c) A materiális stabilitás elve nem mindenek fölött való. Szent Benedek ismételten beszél az útra bocsátott szerzetesekről (BR 50.51.67). A korabeli utazásnak változatos okai lehettek, mint pl. anyagi ügyek intézése, egyházi megbízatások, hittérítő munka, kódexek beszerzése, kicserélése. A közösségi ima, az Opus Dei (vagyis a zsolozsma) megemlékezéseiben az utazó szerzetes mindig a közösség lelki egységében maradt. így ha fizikailag távol volt is monostorától, lélekben továbbra is őrizte a stabilitást. d) A stabilitás jelenti végül Szent Benedeknél a közösségbe való integrálást, a monostori családba való hivatalos belépést. „És ha, miután magában jól megfontolta, megígéri, hogy mindent megtart, s hogy minden neki adott parancsot teljesít, akkor fogadják be a közösségbe...“ (BR 58,27-29). A befogadó mo- nasztikus család alapozza meg a lelkiélet biztonságát: a kolostor zártsága fizikailag eltávolít a világtól; beállítja a szerzetest a lélekművészet műhelyébe; kezébe adja a lélekmunkálás eszközeit; így végül elvezeti arra a szívtisztaságra, amely magába tudja fogadni a tökéletes szeretetet. összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a stabilitás a szerzetesi család támogatásával lehetővé teszi a szentségre meghívott keresztény személyiségének teljes kibontakozását. 3) A stabilitás lelkisége « A stabilitás szoros kapcsolatban áll a többi benedeki fogadalommal: „pro- mittat de stabilitate sua et conversatione morum suorum et obedientia...“ (BR 30
