Szolgálat 45. (1980)
Tanulmányok - Békés Gellért: Isten keresése a Regulában
tés, amelyre a szerzetesnek vállalkoznia kell, ha Krisztus követésének útján vissza akar jutni Istenhez. Nos, ez a bevezető mondat s vele lényegében az egész Prológus az, amely a Regulát a bibliai istenkeresés szelleméhez és tanításához fűzi. A szó pontos értelmében bibliai istenkeresésröl van itt szó, mert a Prológus „visszatérésről“ beszél: ahhoz kell visszatérnie a szerzetesnek, akihez egész mivoltában tartozik: teremtő Istenéhez, mert bűneinek engedetlenségével tőle szakadt el. És az engedelmesség munkájával kell visszatérnie, mert ez Krisztus útja, aki — az engedelmességről szóló fejezet idézete szerint (5,31-32) - nem azért jött, hogy a maga akaratát tegye, hanem azét, aki őt küldte (Jn 6,38). A szerzetesi élethivatást eszerint az üdvösség bibliai történetének hármas alapvető ténye határozza meg: az eredeti Istenhez tartozás, a vele szemben tanúsított bűnös engedetlenség és a hozzá való engedelmes megtérés. Ez az engedelmes megtérés az a munka, vagy a Prológus egy másik hasonlatával élve: az engedelmesség az a „fegyverzet“, amelyet magára ölt a szerzetes, hogy „Krisztusnak, az igaz Királynak harcosa“, követője legyen (8—10). De még mélyebb értelemben is bibliai ez a benedeki istenkeresés. Mert az engedelmesség, amelynek útján a szerzetes Istent keresi és visszatér hozzá, valójában nem más, mint válasz Isten embert kereső szeretetére. Maga az Úr az, aki keresi és hívja az embert a szerzetesi engedelmesség munkájára. A Prológus a 33. zsoltár megfelelő verseinek alkalmazásával valósággal dramatizálja a meghívó Isten és a meghívott ember párbeszédét. Az Úr így szólítja meg az embert: „Ki az, aki élni akar? Ki kíván sok évet, hogy élvezze a boldogságot? Ha ennek hallatára azt feleled: Én, — akkor az Isten azt mondja neked: Ha igazi és örök életet akarsz, őrizd nyelvedet a gonoszságtól s ajkadat az ál- nok beszédtől! Hagyd el a rosszat és válaszd a jót, keresd a békét és járj a nyomábanl Ha ezt megteszitek, szemem rajtatok lesz, és fülem meghallja kö- nyörgésteket. S mielőtt segítségül hívnátok, azt mondom nektek: íme itt vagyok. Mi lehetne édesebb nekünk, szeretett testvéreim, az Úrnak e minket hívó szavánál? íme, kegyességében megmutatja nekünk az Úr az élet útját“ (38—50). Az élet, az Istennek szentelt élet útja Isten keresése az engedelmes Krisztus követésében. De ezt az utat az ember nem a maga erejéből járja, isten nemcsak meghívja, hanem szüntelenül előre is segíti az embert ezen az úton. A Regula világosan kijelenti, hogy amire Isten hív bennünket, azt „természetünk egymagában nem tudja megtenni“, ezért „kérnünk kell az Urat, hogy adja meg nekünk kegyelmének segítségét“ (103-105; vö. 11—13). A Regula istenkeresése tehát, amennyiben szerzetesi engedelmességet jelent, válasz Isten embert kereső szeretetére, s ez a válasz megtérés Istenhez a mindhalálig engedelmes Krisztus útján. Az 5. fejezetben a Regula még pontosabban leírja ezt az engedelmességet. Lényege az önakaratunkról való lemondás. A szerzetes, aki „Krisztusnál semmit kedvesebbnek nem tart“, Mesterének példájára lemond tulajdon akaratáról, és kész arra, hogy jó lélekkel és késedelem nélkül teljesítse elöljárója utasításait (5,3.14.33), mert Krisztus he2 17
