Szolgálat 44. (1979)
Halottaink - Sebestyén Sándor (S. A.) - Dombos József Fülöp OSB (Confrater)
1978. dec. 29-én halt meg a gyulai kórházban. Jan. 2-án temette a környékbeli papság jelenlétében Dr. Rózsa Jenő gyulai esperesplébános. A gyulaváriak nevében paptestvére, Hanzély Lajos búcsúzott „attól a paptól, aki ötven évet dolgozott az Úr szőlőjében igaz munkásként. Missziós küldetését krisztusi alázattal, apostoli szegénységben, boldogan végezte. Atya volt ő, hívőnek, nem hívőnek egyaránt. Mindenkit szeretett, viszont őt is szerette, tisztelte mindenki. S mély megrendüléssel vették közülünk való eltávozásának, halálának hírét. Szerintük is jó ember, igaz ember volt. Mi hívei árván maradtunk, s míg élünk, nem fogjuk elfelejteni aranymiséjén boldogságtól fénylő arcát. Kérjük az egek Urát, hogy ez a boldogsággal teli örök világosság fényeskedjék neki.“ Confrater SEBESTYÉN SÁNDOR érd. esperesplébános (1904—1978) Szolnokon született, 1904. aug. 22-én. Hárman voltak testvérek, két kisfiú és egy kislány. Gimnáziumot is Szolnokon végzett. A szellemiek mellett testi erővel is megáldott fiúcska itt és ekkor kapta a kedves becenevet, amely elkísérte a sírig, és így marad meg emlékeinkben is: „Mackó“. A szülői otthon és az akkor Szolnokon működő paptestvérek hatására meghallotta a Mester hívó szavát, és 18 esztendős korában elindult a váci szemináriumba. Négy évi előkészület után megkapta az egyházirend szentségét, amely által ő is, mint minden pap, mindenkinek mindene lett. Nem hiába volt az apostolok között egy pénzváltó: hiszen a papok egész életükön át Isten mérhetetlen értékű kegyelembankóit váltják aprópénzre, és osztogatják-oszto- gatják az embereket között. Ö is megkezdte a kegyelem osztogatását, és tette 51 és fél éven át: a szentmisékben, a prédikációban, a gyóntatószékben adott vezetéssel, beszélgetésekben nyújtott tanácsaival, szavával, példájával. És még sok mindennel, hiszen Isten nagy családjában mindig vannak tudatlanok, szomorúak, elhagyottak, szenvedők, tanácstalanok, öregek, betegek, árvák, szegények, akik mellé oda kellett állnia. De a lelkek gondozása mellett építette Isten országának földi alapjait is. Kápláni helyein: Kiskunfélegyházán, Újszászon, Monoron, Rákosszentmihályon templomot újít kívül-belül, oltárt aranyoztat, egyesületeket szervez, telket vesz plébániaiaknak és templomnak. A temetők rendezése, bekerítése mindenütt szívügye. Majd Szolnokra kerül plébánosnak. Itt, szülővárosában, testvéreinek otthonában, szülei porait befogadó földjén, különös lendületet kap alkotó kedve. A háborús események miatt megrongált Vártemplom és plébánia külső-belső újítása, a szolnok-újvárosi és a Jézus Szíve plébánia szervezése, a szomszédos Szandaszőllős lelkészség alapítása, az 50 holdas temető fásítása, bekerítése mind ennek állomásai. Ekkor azonban el kell hagynia Szolnokot. Kunszentmiklósra kerül, itt dolgozik tovább még 20 évig. Kunbábonyban templomot épít, épületeket, tornyot újít. És bár „Fut vele az idő, mely irigy“, de keze alkot, kedélye aranyos, és szíve mindig énekel szinte soha nem fáradó testében. Másfél évvel ezelőtt volt aranymiséje. A jubileumi szentképre ezt írta: „Fidelis usque ad mortem“, hűséges a halálig. Úgy történt, ahogy ígérte Istennek és kívánta magának: hűséges volt Isten szeretetében és hívei szolgálatában, az egy hetes betegágyig és a koporsóig, amelyet december 16-án helyeztek el a szolnok-újvárosi altemplom sírfülkéjébe. S. A. DOMBOS JÓZSEF FOLÖP OSB (1914—1978) 1914. dec. 14-én született Hármasfalun (Weiden bei Rechnitz, Burgenland) a család második gyermekeként. 1920-ban Budapestre kerülnek, iskoláit már itt kezdi meg. Kö95
