Szolgálat 44. (1979)
Halottaink - Sarang Krizológ Péter OSB (Confrater)
zépiskoláit a kőbányai Szt. László gimnáziumban végzi céltudatos, szorgalmas munkával. Fiatal korára nagy hatást gyakorolt a cserkészet, innen szerzett élményei egész életében végigkísérik. 1933-ban jelentkezik Pannonhalmára noviciusnak. Főiskolai tanulmányait —bár egészsége kissé gyenge — komoly akarattal és buzgalommal végzi, de a tréfában és vidámságban is otthonos. Tanári oklevelét 1940-ben szerzi meg természetrajz—földrajz szakon. A természet iránti szeretetét még a burgenlandi házból hozta magával, ahol növendék-kora vakációinak egy részét is tölti a nagyszülőknél. 1939. jún. 18-án szentelik áldozópappá. Tanári működését a Rend budapesti gimnáziumában kezdi, ahol egészen 1948-ig, az államosításig volt tanár. A háború ideje alatt tábori lelkészi szolgálatot is végzett sebesültszállító vonatokon. 1946-ban szakfelügyelővé is kinevezik. 1948 után a budapesti Szent Rita egyházközség lelkésze lett 1953-ig. Ettől kezdve több helyen működik, majd 1962-től egészen haláláig a csolnoki plébániát vezeti. A sok dispozíoiót mindig erős lélekkel, szerzetesi engedelmességgel vállalja. Minden működési helyén bencés lelkületének megfelelően elsősorban a liturgia elmélyítését és szebbé tételét mozdítja elő — már jóval a II. vatikáni zsinat előtt is. Plébánosi működése alatt is az imádság és a munka vezérli életét. Hittanóráira, beszédeire mindig lelkiismeretesen készül; működését széles látókör és bölcsesség jellemzi. Nehézségek között is a rá jellemző kemény következetességgel és állhatatosan dolgozik híveiért, a kudarcok sem tudják letörni. Ebben segíti alapvetően vidám természete is, amelynek megnyilatkozásai azonban mindig bizonyos fanyar iróniával párosultak. 1978. nov. 19-én, vasárnap még elmondta szentmiséjét, keresztelt is, és éppen pár napos pihenést, kikapcsolódást tervezve feküdt le este. Reggelre azonban szíve megszűnt dobogni: örök pihenőre térhetett a mennyei Atya szívén. Pannonhalmán temettük nov. 24-én, csolnoki híveinek nagyszámú részvételével. Confrater SARANG KRIZOLÓG PÉTER OSB (1894—1978) Répcevisen (Sopron m.) született, 1894. okt. 17-én. A soproni és győri bencés gimnáziumba járt. 1916-ban lépett be rendünkbe. 1920-ban szentelték pappá, 1921 májusában magyar—német szakos tanári oklevelet szerzett. Már az 1920/21. iskolai évet Esztergomban töltötte mint segédtanár, majd 1929-ig rendes tanárként működött ugyanott. Ekkor került budapesti gimnáziumunkhoz, ahol 1945-ig volt. Azután 1948-ig gimnáziumi tanár és általános iskolai igazgató Pápán, utána a pápai bencés templomban segéd- lelkész. 1950 után pápai rokonainál élt, de mindennap, több kilométer távolságból bejárt a volt bencés templomba misézni és kisegíteni. 1965-ben költözött a pannonhalmi szociális otthonba, ahol csendes visszavonultságban élt haláláig. Két dolog jellemezte életét: nagy pontosság, precizitás munkájában, és bizonyos zárkózott visszavonultság életében. A pontosságot és fegyelmezettséget szinte sugározta, de meg is követelte tanítványaitól. Mivel példájával és nemcsak szavával mutatta erre a követendő utat, diákjai szerették, és készséggel alá is vetették magukat olykor szigorú követelményeinek. Bánk József váci érsekpüspök, aki Esztergomban tanítványa volt, részvétlevelében szintén pontosságát, kiegyensúlyozottságát, higgadtságát emelte ki. Ez megjelenésében is megnyilvánult: mindig tisztán, bizonyos eleganciával öltözködött. Napirendjét — még élete végén az otthonban is — mindig pontosan megtartotta. Sétakezdéséhez szinte órát lehetett volna igazítani. Zárkózottsága inkább tartózkodás és bizonyos szemérmesség jele volt, sosem a gőgé és a lenézésé. Még betegsége utolsó napjaiban is figyelmesen érdeklődött ápolóinak személyes ügyei iránt. Barátságos volt mindenkihez. Két hétig tartó végső betegségében is türelmesen, zúgolódás és zokszó nélkül szenvedett,,senkinek sem akart terhére lenni. 1978. júl. 11-én hunyta örök álomra szemét. Confrater 96
