Szolgálat 44. (1979)

Eszmék és események - „A világ plébánosa“ (R.)

közön már ismét „elemében volt". Legnagyobb „teljesítménye“ talán mégis az, hogy tudott egészen „személyes“ maradni. „Mintha csak ő lett volna meg én" — fogalmazta egy 16 éves fiatalember. A Szt. Patrik székesegyházban a laudes végén gratulál a fiatal kórusvezető papnak, rögtön észreveszi, hogy verejtékes a homloka, és letörli a zsebkendőjével. Az ENSz székházában megtudja, hogy egy fiatal titkárnőt agytumorral operáltak. Nyomban fejére teszi a kezét, és külön megáldja. Des Moines-ben egy 5—6 éves fiúcska köszönti, akivel aztán senki sem törődik tovább. A pápa visszahúzza maga mellé, és védi a tolongásban. Ilyesmit nem felejtenek el az emberek.

Humora, szellemessége sosem hagyta el. „Szentatya, én a polgármester vagyok“ — mutatkozott be Mr. Koch New York-ban. „Majd igyekszem jó polgár lenni" — biztosítja a pápa. „ön jó polgár, ön a világ első polgára.“ — Carter elnök egy lengyel mondattal üdvözli; válaszában nyomban gratulál a lengyel kiejtéséhez, jóízű nevetésre fakasztva a körülvevő notabilitásokat. Az ENSZ székházának egyik emeletén a kalauzoló Waldheim főtitkárnak megjegyezte: „Látom, sok hölgy van itt; ez jó a békének. Jó jel, hogy több nő van a világon, mint férfi!"

Mit várt Amerika népe a pápától? A kiábrándult társadalom s főleg a mélyen megosztott kereszténység szomjazik egy „leader“, egy kiemelkedő, mégis megközelíthető erkölcsi példakép után. II. János Pálban pontosan ezt kapta meg. A hit örömét árasztó egyéniségével vonzóvá tette a keresztény tanítást. A lelkesedés nagysága magát a pápát is meglepte. Az emberek közel érezték magukhoz: „Olyan volt, mint egy testvér.“ „Egészen olyan volt, mint egy egyszerű ember." „Úgy beszél a néppel, mint a családjával.“ És tömegben is szokatlanul kulturáltan viselkedtek a jelenlétében: apró jele ennek, hogy pl. igen kevés szemetet hagytak maguk után. New York köztisztasági hivatalának mindössze 50 dollárjába került a takarítás! „Erélyes a szószéken, de kedves az utcán“ — volt a közvélemény. És mert szerették, szívesen és lelkesen meghallgatták a komoly, igényes, nem egyszer kellemetlen igazságokat, amelyeket elmondott. Nem jelenti ez persze, hogy mindenki elfogadta ezeket, - még kevésbé, hogy meg is fogadta. De bámulatos, hogy mindenki osztatlan elismeréssel adózott neki, azok is, akik nem értettek vele mindenben egyet. Meleg embersége mellett bizonyára sugárzó erejű, életével hibátlanul alátámasztott meggyőződésének köszönheti ezt. „Mindig úgy beszélt, mint aki pontosan azt is gondolja, amit mond.“ Tény, hogy a jobbakat komoly lelkiismeretvizsgálatra ösztönözte. Az ismert papszociológus, Greeley a nem keresztények ajkára adja a kérdést: „Ha ez a varázslatos, bámulatos, erőteljes ember képviseli a katolicizmust, akkor ti többiek hogy nem vagytok ilyenek? Hol a ti reményetek, a nevetéstek, a bízó örömötök? — Bizony nehéz szerepet szabott elénk!" Egy névtelen cikkíró találóan summáz: „Úgy tetszik, János Pál pápa amerikai látogatásának főcélja egyszerűen az volt, hogy megint megkedveltesse a lelki igazságokat. Táplálékot ajánlott föl a szellemi rosszultápláltságban szenvedő ame69