Szolgálat 44. (1979)
Eszmék és események - Itt vagy velünk, Uram! (Peter Lippert)
rikaiak lelkének. Egy rövid látogatás során mindent elmondott, amire szükségünk van, hogy problémáinkat világosan meglássuk." Megnyilatkozásai közül kiemelkedik az ENSZ-ben mondott nagy beszéd (rövidített formájában pontosan egy óra hosszat tartott), ahol valóban „az emberiség lelkiismerete“ gyanánt szólt. „Mi mást mondhattam volna ez előtt a politikai jellegű fórum előtt — mondta utóbb —, mint ami az evangéliumi üzenet magvát alkotja?" Elöljáróban megállapította: meghívása arra vall, hogy az ENSZ elfogadja és tiszteli az emberi kérdések vallási és erkölcsi dimenzióját, üdvözölte a földkerekség valamennyi és minden egyes emberét. Fölidézte az emberi jogok nyilatkozatát, amely nem maradhat puszta betű. Megismételte VI. Pál emlékezetes szavait: „Soha többé, soha többé háborút! Soha többé egymás ellen vagy akár egymás fölött: mindig, mindenben egymással!“ Az Egyház békéért imádkozik, békére tanít, békére nevel. A fegyverkezési hajszát azonban csak az szüntetheti meg, ha a gyűlölet és rombolás Okainak gyökeréig hatolunk. A háború szelleme szükségképpen kifejlődik ott, ahol megsértik az ember méltóságát és elidegeníthetetlen jogait. Két fő veszedelem fenyegeti a mai világot: az anyagi javak „félelmetesen egyenlőtlen" elosztása a vele járó feszültségekkel — és a lelki sérelmek, mindenféle diszkrimináció. Mint az Egyház első pásztora, a pápa külön is kitért a vallásszabadságra. Beszéde végén a nemzetközi gyermekévre hivatkozva föltette a drámai kérdést: „Tovább gyüjtögetjük-e a gyermekek új nemzedékének feje fölé az általános irtás fegyvereit, amelynek eszközei ott vannak a modern államok, főleg a nagy világhatalmak kezében? A fegyverkezési versenyt kapják-e tőlünk kikerülhetetlen örökül?" — A beszédet azóta fölvették az ENSZ hivatalos dokumentumai közé. Wojtyla pápa egy éves szolgálata alatt három földrészen már egész sor országot járt be. Kétségtelen, hogy nemcsak a pápa hat útjai során az emberekre, hanem őrá is formálóan hatnak tapasztalatai. Az is bizonyos, hogy a siker útja mindig veszedelmekkel jár. Mély lelkiségével ő maga van ezzel leginkább tisztában, azért idézte azóta ismételten és nyomatékosan az Úr Jézusnak a „haszontalan szolgáról“ szóló szavait. A támogatást, amelyet tőlünk, „térdenálló segítőitől" annyira kér, bizonyára akkor adjuk meg, ha nem „szupersztárnak" nézzük Szentatyánkat, nem esünk „triumfalizmusba“, de igenis éljük a hit öntudatát és örömét, igyekszünk megfogadni a legfőbb pásztor útmutatásait, és sokat imádkozunk érte, úgy, ahogy kérte: „hogy hű maradjak küldetésemhez, és hogy mindig csak ezt ismételjem: haszontalan szolga vagyok. Amen." (A Pompeiben mondott beszéd vége.) R. ITT VAGY VELÜNK, URAM! Kis szobám ajtaja, ahol szólongattuk egymást, Te meg én, nyitva volt, és - egy ember jött be rajta. Te voltál az ajtaja. És az én „Te" szócskám, útban Feléd, egy ember szívébe hullott. Most már nem tudom, ki' szólított előbb, ki verte föl bennem először a „Te" szavát: Te vagy az ember. Azt sem tudom 70
