Szolgálat 44. (1979)

Eszmék és események - „A világ plébánosa“ (R.)

„Csodálatos és emlékezetes élmény volt mindnyájunknak — írja valaki. — Eltekintve elképesztő kitartásától — hiszen kimerítő napirendje volt mindennap ittléte alatt — leginkább mély lelkisége és imája ragadott meg. Az evangéliumi üzenet felszólítását prédikálta, minden fölhigítás nélkül. Olyan pozitív és reménnyel teli volt! Különösen megragadó volt a fiatalokkal való viszonya, a jóra való képességükbe vetett hite, áhítata a Szűzanya iránt és a betegeknek és szenvedőknek, értékes apostolságuknak megbecsülése.“

Ha az írországi látogatás egységes képet mutat, akkor az amerikainak mérlege korántsem ilyen egyszerű. A pápa ott egy nemzetiségileg és világnézetileg teljesen pluralisztikus földre lépett, ahol a lakosság 38 %-a semmiféle egyházhoz tartozónak nem vallja magát. A szokásos „amerikai stílus“, a pápa ünneplése reklámokban, slágerekben stb. sokakat zavart, öt magát, úgy látszik, nem: mint realista tudomásul vette a tényeket. Készséggel vette át a fiatalok ajándékait: farmernadrágot, gitárt (amin tud is játszani), zenekaruk játéka közben kézmozdulataival a dobolást mímelte, mikor valaki a galambbúgást utánozta neki, a maga „lengyel módján“ viszonozta, és amikor 9 percen át nem hagyták szóhoz jutni, csak ennyit mondott mosolyogva: „Tudjátok, mit jelent ez: felforgatjuk a programot.“ Hanem aztán mikor szóhoz jutott, igen komoly dolgokat mondott nekik, és meg is hallgatták.

A pápa, találó „Shepherd I“ (Első Pásztor) nevet viselő repülőgépén, hatalmas távolságokat járt be. Itt is csak a főbb pontokat soroljuk fel: Bostonban lépett amerikai földre. Szentmiséjében, a gazdag ifjú evangéliumát elemezve, már felcsendült igehirdetésének alapgondolata: „Kövess engem!“ New Yorkban egy napot az ENSZ székházában töltött; este a Yankee-stadionban mondott misét, fölkereste Harlem és South Bronx két nyomornegyedét. („Jelenléte itt ma este annyit jelent, hogy mi is érünk valamit“ — fogadta a bronxi lelkész.) Másnap így vett búcsút New York-tól: „Egy városnak mindenekfölött lélekre van szüksége, ha emberi lények igazi otthona akar lenni. Nektek embereknek kell megadnotok ezt a lelket. Hogyan? Úgy, hogy szeretitek egymást.“ — Philadelphiában imádkozott Neumann Szent János püspök sírjánál, elment az ukrán székesegyházba, misézett papoknak és szeminaristáknak. Okt. 4-én délután Des Moines-ben (lowa) farmereknek mutatott be szentmisét, buzdítva a föld szeretetére és a nélkülözők segítésére. (Ezt a kitérőt csak pár héttel előbb iktatták be: egy földműves hívta meg levélben a pápát!) Másnap Chicagóban a lengyeleknek misézett, majd rendkívüli püspökkari ülésen nagy beszédben szögezte le az Egyház tanítását, elsősorban erkölcsi alapelveit. Este a szim- fónikus zenekar hangversenyén vett részt, meggratulálva a vezénylő magyar Solti Györgyöt. Okt. 6-a Washingtonban a közéleti személyiségeknek volt fenntartva, beleértve a Carter elnökkel való személyes találkozást. A másnapi zárómise után visszaindult Rómába. — A túlzsúfolt, fárasztó program során, korán kezdődő és éjszakába nyúló napokban, a pápa elnyűhetetlennek bizonyult. Igaz, megesett, hogy a zajos helikopteren édesdeden elszuhyókált. (Az embernek önkéntelenül is a Genezáret tavi jelenet jut eszébe.) De a következő talál68