Szolgálat 44. (1979)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: Emberség és életszentség

2. Isten az elbukott embert továbbra is arra hívja, hogy egyetlen Fiában ő is Isten fiává legyen, részesedjék Isten saját életében és boldogságában. Ez az isteni boldogság a teljes önátadás, a másikkal szeretetben való egyesülés boldogsága, amint ez a Szentháromságban öröktől fogva történik.

Isten hívása pedig nemcsak Istenben maradó elhatározás, vagy üres szó, hanem teremtő tett: az ember legmélyén visszhangzik, átjárja, meghatározza az ember konkrét természetét. Ezért az ember csak úgy tud kiteljesedni, a fent említett értelemben emberré válni, ha újra meg újra „túllép önmagán“, hogy Istennel és Istenben embertársaival közösségre lépjen. Tehát az ember konkrét természete olyan, hogy csak önmagán túl, a szeretetben tud kifejlődni.

3. így talán jobban megértjük, miért a Krisztus keresztjében való részesedés az útja az elesett emberi természet gyógyulásának és Istenhez való felemelkedésének. Hiszen a kereszt törvénye: az önmagam életéről szeretetből és Isten iránti bizalomból való önkéntes lemondás azért, hogy Isten újjáteremtsen a Vele való teljes életközösségre, megfelel mind az emberi természet alapvető tendenciájának, amely önmagán túllépve Istent keresi, mind a bűn valóságának, amely ezt az önelhagyást nehézzé, „halál“-lá teszi.

Alkalmazzuk a fentieket a lelkiélet és az emberré érés folyamatának a kapcsolatára.

1. Természetes erkölcsi értékek a kegyelemnek ellenálló emberben

Abban az emberben is, aki nem nyílt meg a kegyelem befogadására, sok emberi érték marad. Amíg valaki a földön él, a bűn nem képes egészen eltorzítani az Isten képmását benne. így pl. megmarad a szabad erkölcsi döntés képessége, jóllehet az egymásra halmozott bűnök gyengítik és beszűkítik ezt a képességet. Gyakran sok természetes erkölcsi értéket is találunk benne. Pl. igazságos és nagylelkű barátaival szemben. Teljesíti azokat a kötelességeit, amelyek önérdekével egybeesnek. Nagy szorgalommal, óriási energiabevetéssel és következetességgel végezheti munkáját. Körültekintően, a vállalkozó szellem minden merészségét latba vetve biztosíthatja önmaga és a hozzá közel állók érdekeit. Ezért mondja Krisztus is: „a világ fiai, mikor saját ügyeikről van szó, okosabbak a világosság fiainál“ (Lk 16.8). De hit nélkül, a kegyelem visszautasítása miatt mindez csak részérték, töredékes jó marad az alapvetően rossz magatartáson belül és részben annak ellenére. Olyan általános lelkületre gondolok, amelynek legfőbb értéke az én evilági érdeke és ezért önző, önközéppontú. Ratzinger találó német szóval „lchverfallenheit“-nek, az énjébe zuhant ember magatartásának nevezi. Az ilyen ember az erkölcsi jót, pl. a másik egyén vagy a köz érdekét csak bizonyos határig tudja szolgálni: mihelyt súlyos áldozatot követel, megtorpan a kötelességteljesítésben. Persze a még benne élő „részjóság“, pl. igazságérzete vagy családja iránt érzett szeretete időről időre ellentétbe kerül az életén eluralkodó önzéssel, és belső támpontul szolgálhat az őt változásra, igazi és teljes szeretetre ösztökélő kegyelem számára.

30