Szolgálat 44. (1979)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: Emberség és életszentség

és nemcsak biológiai vonalon. Ezért én mint orvos ezt az emberi, erkölcsi vizs­gálódást tartom e téren a leggyökeresebbnek. A család egységgé válásának biztosítékai a hűség, a megbízhatóság, az ál­dozatkészség, a felelősségtudat és a magunkra vállalt felelősség. Aki ezekre az értékekre épít, nem épít homokra. Biztos alapja van házának. Ezek a magas­rendű erkölcsi értékek azonban Krisztus tanítására épülnek, a hegyi beszéd programját képezik. Komoly válsághelyzetekben — és ilyenek előbb-utóbb szinte minden házasságban és családban adódnak — az ember csak Isten kegyelmére és hűségére támaszkodva, tehát (tudatos vagy nem tudatos) természetfölötti alapon képes megőrizni, érvényesíteni őket. Pusztán emberi erő és becsületes­ség ehhez nem elég. Másfelől láttuk, hogy a természetfölötti módon felfogott (szentségi) házas­ságban a házasfelek kenyérkereső, otthonteremtő és fenntartó, gyermeknevelő munkája, kölcsönös szeretetmegnyilvánulásai s nem utolsó sorban maga a há­zassági egyesülés aktusa sajátos kegyelmet hordoz és gyarapít. A „házasság teológiájának" kidolgozása az utóbbi években biztató virágzásnak indult. A szüzesség értéke természetesen továbbra is megmarad, mint a nemiség legmagasabb megvalósítása. Itt jut a nemiség egyetemes jellege — amely a házasságban pontformában leszűkül — a legtisztábban kifejezésre. A szüzes­ségben nemesül meg ez az erő teljes ragyogásában, ahol a „tiszta" ember a szeretetben az egész világot magához öleli Krisztusban. De szeretet nélkül a szüzesség is terméketlen, nem hoz gyümölcsöt. Erkölcsi, lelki értékek tekinte­tében pedig a család sem zárt erődítmény („az én házam az én váram"), ha­nem nyitott közösség, amely a szeretet éltető erejét sugározza. Végül is, ha a tények úgy vannak, amint itt vázlatosan igyekeztünk megraj­zolni, és ezt összehasonlítjuk a magunk gyakorlatával, akkor mindannyiunknak szükségünk van a megtérésre. Napról napra. Ez azonban Isten kegyelmével az élet minden szakaszában lehetséges. Kereszty Rókus EMBERSÉG ÉS ÉLETSZENTSÉG Dietrich Bonhoeffer, a mélyen hivő luteránus teológus, náci börtönbe zárva sok vallástalan, bátor és nemes jellemű emberrel találkozott. Vallástalanságuk és erkölcsi, emberi érettségük kapcsolatán Bonhoeffer sokat gondolkozott. Vé­gül is arra a következtetésre jutott, hogy a mai vallásos embert éppen vallásos­sága akadályozza meg abban, hogy teljes érettségű, igazi emberré fejlődjék. Nem célunk itt, hogy Bonhoeffer nézeteit ismertessük és értékeljük. Inkább arra használjuk fel, hogy minket is gondolkodásra serkentsbn. Ha nem is oszt­juk Bonhoeffer végletes álláspontját, nem kísért-e, vagy legalábbis életünk 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom