Szolgálat 44. (1979)

Tanulmányok - Lukács László: A szeretet határélményei

Jézus az Atyának és az embereknek szeretetében élt. Ez a kettős odaadott- ság azonban valójában egyetlenegy: Isten szeretete, amely Krisztusban kiáradt reánk, emberekre, hogy magával ragadjon minket. „Jézus odaadottságában Isten odaadottsága nyilvánult meg" - írja Heinz Schürmann (Jesu ureigener Tod, Herder, 1975.). Jézus létformája - tehát Isten létformája - a másokért való élet, a „proexistentia“, az együttlét. „Jézusban olyan ember jelent meg köztünk, akiben az önös emberszív helyén kapu nyílik: olyan nyílás, amelyből kiárad radikális és föltétien szeretete Isten és az emberek iránt; ezen a nyíláson keresztül Isten szeretete ömlik bele a világba.“

III.

Krisztus életében tehát megjelenik köztünk a tökéletes egységnek az a létformája, a proexistentia, amelyre minden igazi szeretet törekszik. Ez azonban nem csupán egy választható életlehetőség a sok közül, hanem Jézus legfőbb parancsa, létünk föltétele. „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást ti is“ (Jn 13,34). Búcsúbeszédében pedig egyenesen az Atyával való egységét jelöli meg követendő létformánkként: „Legyenek mindnyájan egyek. Amint Te Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy legyenek egyek ők is mibennünk“ (Jn 17,20).

Ezt a következtetést az apostolok közül nemcsak János fogalmazza meg ennyire határozottan, hanem Pál is. „Mózes törvénye“ helyébe „Krisztus törvényét“ (Gál 6,2), vagyis a szeretetet állítja: Isten szeretetét, ahogyan azt Krisztus az emberi életében megvalósította, s ahogyan az a mi emberi szeretetünk számára is hozzáférhetővé vált. Leveleiben olyan gyakran és következetesen utal Krisztus parancsára, hogy összeállíthatjuk belőle az evangéliumi szeretet- parancsot, magyarázataival és következményeivel együtt, ö maga is Krisztus rabszolgájaként lett „mindenkinek szolgájává“ (1Kor 9,21). Ezt kéri a többi kereszténytől is: „Legyetek egymás szolgáivá“ (Gál 5,13). Mindent „szeretet- ben“ kell tennünk (1Kor 16,14). „A szeretetben kell járnunk“ (Róm 14,15).

Aki a szeretetben él, az a „Lélek szerint él“ (Gál 5,14.16.25). Krisztus törvénye olyat kíván tőlünk, ami „a Lélek gyümölcse“ (Gál 5,22). „Isten szeretete kiáradt szívünkbe a bennünk lakó Lélek által“ (Róm 5,5). A szeretet a Lélek legfőbb adománya, a legnagyobb karizma, kegyelmi ajándék — de egyben életünk legnagyobb feladata is (1Kor 13).

Aki szeretni kezd, az a lehető legnagyobb és legkockázatosabb feladatra vállalkozik — ezt a vállalkozást azonban Krisztusban a tőle ajándékba kapott tökéletes szeretettel véghez is lehet vinni (eljutva a végtelenbe!). Krisztusban Isten szeretete jelent meg köztünk, ö nemcsak részt kért szeretetünkben, és végigcsinálta a halálig (a feltámadásig!), hanem véglegesen azonosult is velünk. Máté 25. fejezetének tanúsága szerint Krisztus többé nem iktatható ki semmilyen emberi szeretetből (sőt a gyűlöletből!) sem.

11