Szolgálat 44. (1979)
Tanulmányok - Lukács László: A szeretet határélményei
belésemmisülni a másikba. És kockázatos: kiszolgáltatott a rosszra hajló, bűnre és árulásra képes szabadakaratnak. A teljes egység kívül esik az emberéletben elérhetőn, mégis legnagyobb vágyunk, örömünk, ezért fájdalmunk is marad. Teljes egység csak az egészen szabad, örök és végtelen személyben létezik: a Szentháromság Egy Istenben. A szeretet kihívására az ember többféleképpen válaszolhat. Sokan hamis illúziókat táplálnak magukban. Életükben kettéválik a szeretet élménye. Egyik fajtája a valóságos életnek gyakran sivár, sok önzéssel és viszállyal terhelt, kisörömű szereteteiből tevődik össze, a másik pedig az a képzelt vagy valóságos kalandvilág, amelyben kárpótolja magát az életben el nem ért szeretet öröméért. Mások különböző kompromisszumokat kötnek: lemondanak a beteljesülésről, és csak tartósítani igyekeznek a meglévő szeretetkapcsolatokat, esetleg, ha elkopnak, mindig újakkal cserélgetik föl a régieket. így azonban csak kóstolgatni lehet a szeretetet, fűszerként használva az élet megízesítésére. Nem vállalnak érte különösebb erőfeszítést vagy kockázatot, de nem is jutnak el soha a szeretet boldogságához. Vannak, akik fölismerik a fájdalmas tényt: a szeretet beteljesülhetetlen. „Szeretsz. Szeretlek. Mily reménytelen.“ (Nemes Nagy Ágnes) Van, aki kétségbeesik a fölfedezés hatására. Van — és ez a lehető legnagyszerűbb lehetőség —, aki ennek ellenére vállalja a szeretetet, mint életének egyetlen megoldását. „Talpig nehéz hűségben" vállalja az összetartozást, bármilyen töredékes legyen is az. Képes egy életre elkötelezni magát, változatlan hűségben, az idő minden változása ellenére. A keresztény ember is átéli ezt a feszülést az egység vágya és a szeretet korlátái között. Jézus Krisztusban ismeri azonban az egyetlen beteljesült szeretet valóságát is. Jézus Krisztus emberi életében is megélte az egység-szeretetet az Atyával, sót Istennek evvel a tökéletes egység-szeretetével szereti az embereket is. Jézusnak az Atya iránti szeretetében a Szentháromság egysége tárul föl az ember előtt: ahogyan az Atya és a Fiú tökéletesen egymásé a Szentiélekben. Az emberi szeretet összes megnyilvánulási formái együttvéve sem elegendőek arra, hogy kifejezzék ezt a tökéletes egységet: Jézus szeretete túlcsap minden emberi kifejezési lehetőségen. Mindennél fontosabb számára az Atya: az ő akaratából jött. „Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki engem küldött, és hogy elvégezzem művét“ (Jn 4,34). „A Fiú önmagától nem tehet semmit“ (5,19). Az ő ügyét szolgálja, az Atya benne válik láthatóvá. „Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott“ (3,35). Nem fokozatosan növekszik, tudatosodik benne a szeretet az Atya iránt. Kezdettől fogva egészen szereti őt. Legföljebb az emberélet időbeli lefolyása tagolja ennek a föltétien oda9
