Szolgálat 43. (1979)
Halottaink - Msgr. Dr. Pfeiffer Miklós (R.)
Msgr. Dr. PFEIFFER MIKLÓS (1887—1979) A külföldi magyar papság nesztorát, valamennyiünk köztiszteletben álló, szeretett „Miklós bácsiját“ kell búcsúztatnunk. Halálával egy darab „papi történelem“ zárult le, hogy Isten színe előtt örökre kiteljesedjék. Életrajzát tavaly még maga állította össze, „hogy halálom után senkinek ne kelljen bajlódni vele“. „1897. márc. 12-én születtem Sopronban. 1904—1913-ig a fribourg-i egyetem hallgatója voltam; itt 1913-ban hittudományi, majd 1918-ban bölcseleti doktorátust szereztem. 1909. aug. 12-én mint nyitrai egyházmegyei áldozópap lettem felszentelve, rövidesen a kassai egyházmegyébe átvéve mint püspöki levéltáros és könyvtáros. 30 évig a németek hitszónoka, 9 évig a kassai hittudományi szeminárium tanára, néhány évig a kassai jogakadémia előadója, több éven át egy kassai barakktábor lelkésze és a csehszlovákiai magyar egyetemi hallgatók vándoríelkésze Prágában, Brünnben és Pozsonyban. 1916-ban kassai székesegyházi kanonok, végül nagyprépost és pápai pre- látus. Kb. 8 évig az IKA nemzetközi kát. szociális mozgalom ügyvivője és kongresszusainak nemzetközi főrendezője. Közben, mikor Kassa visszatért, püspöki helynök lettem, majd a száműzött püspök helyettese. 1948-ban el kellett hagynom hazámat. Nyolc évig Fribourg közelében mint intézeti lelkész működtem, 1956—1977-ig pedig mint magyar lelkipásztor Fribourg-ban és a svájci terület magyar főlelkészeként is egy ideig. 1978 óta nyugállományban vagyok Brünisbergben.“ Ez a rövid, józan és pontos vázlat egy gazdag és nem mindennapján hasznos élet mérföldköveit jelzi. Az érettségizett fiatalember domonkos szerzetes szeretett volna lenni. De gyenge egészsége nem bírta. Ott kellett hagynia a noviciátusát annak a rendnek, amelynek fribourg-i Albertinumában, a házikápolnában nemrég 90 éves születésnapját ünnepelték .. . Később legalább a harmadrendbe lépett be. Mivel teológiára is a domonkosok tanították, egy életre híve lett Aquinói Szent Tamás tanításának. Mindennap legalább egy fejezetet olvasott a Summa Theologica-ból. Szent Tamás világos, következetes gondolkodásmódja jó iskola volt számára és teljesen egybehangzóit adottságaival. Hetven évet átfogó papi életében szívvel-léíekke! lelkipásztor volt. Elsősorban az ifjúság, a szegények, a rászorulók lelkipásztora. Fribourg-ban megismerkedett az Egyház szociális tanításával. Hirdette, hogy az Egyháznak a néppel kell szolidaritást vállalnia. Amikor egyszer idős korában megkérdezték: mi az, ami megelégedéssel tölti el, így válaszolt: „1. Úgy érzem, mindig sikerült megtalálnom a hangot a fiatalokkal. Ez ma még sürgetőbb feladata az Egyháznak, mint valaha. 2. örülök, hogy kimerészkedtem a barakkokba, és ennek lakói elfogadtak, sőt bizalmukba fogadtak.“ Arra a 2000-es barakktáborra céloz Kassán, ahová kopott kerékpárján járt ki vasárnaponként misézni, s nem egyszer ebédre hívta meg egyik-másikat. 1944 nyarán nyilvános akciót indított a kassai zsidóság érdekében, és sikerült is mintegy százat a haláltól megmentenie. Majd Svájcban papi életének nagyobbik felét az ottani magyarok gondozásának szentelte. Lelkiismeretessége, életbölcsessége, optimista világszemlélete, segítőkészsége, kedves, közvetlen modora, nyelvtudása, a befogadó országban teremtett jó kapcsolatai kiválóan alkalmassá tették erre a feladatra. Sokat tett annak a különös betegségnek enyhítésére, amit ö „emigritisz“-nek szeretett nevezni. Mindig hűségesen részt vett a magyar papi és egyéb összejöveteleken, s ott igyekezett megosztani tapasztalatait másokkal, örült, amikor 1969-ben sikerült kihoznia magához unokaöccsét, Ikvay Lászlót, akiben utódját remélte, ehelyett hét év múlva ö írta meg nekrológját. A jelenlegi svájci magyar főlelkész, Mehrle Tamás OP is neki köszönheti, hogy Fribourg- ba került. Előttünk van tevékenységéről adott latin nyelvű évi jelentése 1973-ból. A 86 éves lelkész 36 magyar misét tartott, tízet Fribourg-ban, a többit kilenc vidéki helyen, „ne omnino careant servitio Divino in propria lingua“ (hogy ne kelljen teljesen nélkülözniük az anyanyelvi istentiszteletet), alkalmanként 8—30 résztvevővel.' Mindegyiken prédikált, utána kis összejövetelt tartott. Négy magyar keresztelőt tartott, két házasságot ál7 97
