Szolgálat 43. (1979)
Eszmék és események - Magyar nővérek a nagyvilágban
(Belgium:) Magyar születésű „szegények kis nővérei“ vagyunk, itt most négyen vagyunk magyarok, tehát el tudják képzelni, milyen jól esik nekünk az értékes lelki segítség! Mi szegény öregeket szolgálunk házunkban, és kéregetéssel segítjük a nyugdíjukat, hogy jusson a szükséges kiadásokra. Pénzt nem küldhetünk, mert minket nem fizetnek! De sokat imádkozunk szeretett, édes Hazánkért és a sok otthoni és külföldi magyarért! — Már régen gondolkodtam azon, hogy írjak, de mindég csak elmaradt. Nekem nincsen olyan szép beszámolni valóm, mint olvasgatom a Szolgálatból. Életem a mindennapi házi munkában és imádságban múlik. Azt meg nem kell írnom, hogy a Szolgálat szerkesztőiért is és a papságért is fölajánlom imáim, áldozataim. — örülök, hogy a világon szétszórt magyar misszionáriusainknak szentelték a Szolgálat egyik számát; imádkozunk érettük, de nem felejtkezem meg az öreg, beteges és beteg Atyákról és papokról sem. A „Kis Zsolozsmát“ itt ketten használjuk nagy hálával, a zsoltárt természetesen felajánljuk, de még többet is. Nagy betűs nyomás, ha nehezen is, de látom. A nagy zsolozsmát egyáltalán nem látom, és nehéz betegen nagyon fárasztó is lenne. Külön öröm részemre Dr. Batthyány-Strattmann László élete és naplója. Közbenjárómnak fogadtam és hiszem: ő, aki sokat szenvedett és sok szenvedést és nyomorúságot látott, engem is fog segíteni az életem keresztútján, most huszadik éve az ágyban. Mivel nehezen látok, vasárnap egy magyar nővértársam egy órát felolvas nekem. így kettőnkre száll a kegyelem. Ö is gyengélkedő, így osztozunk a kegyelmi táplálékon. De mind a ketten törlesztőnk is imádsággal és áldozattal. (Egy látogató írja erről a kolostorról: Azt hiszem, ők is azok közé tartoznak, akik imára tárt kezükkel tartják a világot. Sok kegyelmet kaptam én is ott.) — A zárdaépület már nem a mienk többé, visszaszáll a püspökségre a jótevő szándéka szerint, az pedig most bérbe adta egy klinikai vállalatnak. Hogy a templomunk nyitva maradhasson a szentségimádásra, a püspök megegyezve az új lakosok gazdájával fölkért minket, hogy legalább 4—5 nővér maradjon a templomot gondozni és a házat őrizni, mert a betegek csak nappal vannak itt. Ezért kapunk lakást bér nélkül és ebédet, kivéve szombat—vasárnap, amikor nincs senki itt a házban. így tehát folytatjuk az előbbi tevékenységet, a szentségimádást, persze nem folytonosan, mint azelőtt, hanem rendesen egy órát reggel és másfél órát délután, belefűzve a zsolozsmát is. Nem fölváltva, mint azelőtt, hanem közösen végezzük a szentségimádást. A falubeliek örülnek, hogy mégis megmaradt a nővérek jelenléte, és különösen hogy a templom nyitva maradt. A közeljövőben tehetségünk szerint hozzáfogunk egy kis apostoli munkához, mint például a betegek mellett és a községi hitoktatásban segédkezni. Adja Isten, hogy áldásos legyen és a lelkek üdvére. (Magyarország:) Nagyon örülök minden jelnek, ami fentről jön. Azok a legbiztosabbak, amelyeket nem mi magunk gondoltunk el, hanem Ö. Annak a felismerése, hogy az övé a szívem, mindennél többet ér. Ezt a nyugalmat, békét csak Ö adhatja meg. — Sokszor kell bocsánatot kérnem a kishitűségemért, a bizalmatlanságomért, pedig minden csak próbatétel, a hűség, a tiszta szeretet, az odaadás próbája. Vagy talán kell is, hogy ne minden sikerüljön úgy, ahogy azt az ember eltervezi, mert talán elbízná magát, de így, ha könnyes szemmel is, alázatosan fejet hajtva fogja elmondani Péterrel: Uram, Te mindent tudsz, tudod, hogy szeretlek! Az Isten végtelen jósága sokszor éppen emberek közreműködésével tudja felemelni a fáradt, elcsüggedt embert, s mondja: ne félj, én veled vagyok . . . (Ausztrália:) Már 6 éve kellett volna nyugdíjba mennem, öt évig nem engedtek, az idén azt kérik (másodszor), csak még egy évig adjak elő a tanárképzőben . . . csak még ezt, csak még azt csináljam . . . Hálát adok a jó Istennek, hogy még bírom a munkát, az egyedüllétet. Nem szabadna ezt írnom, hiszen sohasem vagyunk egyedül. A jó Isten velünk van. És a mi mennyei anyánk szinte a csodával határosán, mindig és mindenben segít. Itt Canberrában nincs magyar pap. 3—4-szer évente eljön Sydneyből a magyar domonkos atya. Van kb. 200 magyar család, öreg, beteg magyar néniket. 86
