Szolgálat 43. (1979)
Eszmék és események - Papi jubileumok
bácsikat mindig látogatok, hisz a legnagyobb öröm, ha másoknak szerzünk örömet. Jó volna csak még egy magyar nővér, akivel elbeszélgetnénk, úgy, ahogy most levélben teszem. Most két heti pihenésen vagyok a tengerparton. A csend, a végtelenség, a kéklö tisztaság mind a végtelen, a mindenható Istent juttatja eszünkbe . . . (Franciaország:) Most hát itt vagyok és nincs más dolgom, mint imádni Jézust az Oltáriszentségben. Végre elcsendesül minden. Az egyetlen szenvedés a méltatlanság és tehetetlenség érzése. Az, hogy olyan közel, és mégis az életemmel olyan távol vagyok Tőle. Minél közelebb, annál jobban érzi az ember, hogy . . . hogy „menj ki tőlem Uram, mert bűnös ember vagyok.“ Ö minden álmomat teljesítette, s én nem vagyok semmire képes. Itt állok tehetetlenül. Imádságokat dadogok, könyveket olvasok és sóhajtozom, hogy Istenem, hogyan leszek képes én ezt mind megtenni, ami bennük van. Mikor az ember nincs elfoglalva külső harcokkal, amikor már csak szeretni kell, rájön: semmi sem állhat meg öelötte. Jó az, amikor még az ember másokra vagy a körülményekre kenheti saját elégtelenségét. De ha aztán nincs senki és semmi más, akkor elindul az ember a lejtőn lefelé. Mindig kevesebb és kevesebb bizalma van önmagában, s végül elvész a tehetetlenség örvényében: De profundis clamavi ad te Domine . . . Most kell hűségesnek lennem, hogy aztán majd az Úristen megkönyörüljön rajtam. — A szeretet nem félhet senkitől, semmitől, még Istentől sem! A szeretet, ha fél, akkor csak „fél“ (nem egész), nem lehet elég az Isten istenségének, sem az ember emberségének! A fél szeretet csak fél erő, amellyel nem tudhat győzni a küzdő! A kis- lelkűnek, a félig szeretőnek a küzdelemhez nem ád egész kezet az Úr, ezért aztán már a harc kezdetén, az első ütéstől, mint a hervadt falevél, élettelenül a földre hull, kiszolgáltatva a tipró csüggedésnek és a reményt vesztett pusztulásnak. Nincs erős ember és nincs gyenge ember! Az ember csak ember, — magában tehetetlen. De ott van az Isten, akiben megvan minden! PAPI JUBILEUMOK Ertdrédy Vendel ciszterci Pannonhalmán ünnepelte főapátságának 40., papságának 60. évfordulóját. H. János Pál pápa táviratban köszöntötte. Vasmisék: Korének József tb. kanonok a Budapest Batthyány téri Szt. Anna plébániatemplomban jún. 17-én. Száraz János érseki tanácsos, ny. váoi egyházm. plébános jún. 21-én Gyöngyös- Alsóvároson. Kézvezetője és szónoka Gémes Mihály kanonok volt. Gyémántmise: Perpék János nagyváradi kanonok, szalacsi esperesplébános jún. 7-én a szalacsi templomban, ahol 46 éve működik. Aranymisék: Szőcs Dénes, az Amerikában élő ferencesek tartományfőnöke jún. 17-én szülővárosában, Székelyudvarhelyen. Dr. Vecsey Lajos püspöki tanácsos, a Sankt Gallen (Svájc) melletti „Fernblick“ nevű szerzetesházban jún. 16-án ünnepelte aranymiséjét. A jubiláns sokat foglalkozott történelemmel is. Általánosan ismert könyve a „Hunyadi János“. Szakács János jún. 19-én. Dr. Hanzély Lajos pápai kamarás, békési plébános jún. 29-én Pannonhalmán. Dr. Simon Lajos tb. kanonok, a soproni Szt. István plébánia plébánosa júl. 1-én. 87
