Szolgálat 43. (1979)
Eszmék és események - Magyar nővérek a nagyvilágban
pontjairól összeszedi a népet, és egyik faluban mise van. Hét közben többször kimennek halászni vele. Kb. 100 éve működnek itt katolikus misszionáriusok. Ma már tongai püspökünk van és több tongai pap és nővér. Az európai papok és nővérek száma mindig kevesebb lesz. A tongai fiatalok közül többen készülnek a papi és szerzetesi hivatásra. Egyelőre még néhány munkában, pl. a gimnáziumi tanításban szükségesek kongregációnk fehér nővérei. Együtt dolgozunk és egy közösségben élünk a tongai nővérekkel. Pl. itt Vavau szigetén öten vagyunk nővérek: két tongai, egyik a fönöknő, a másik az asszonyok csoportjaival dolgozik, egy amerikai nővér, egy újzélandi és én. Ilyen tarka nálunk minden közösség. Sok alkalmat ad a nemzeti különbségek megbecsülésére. Néha valaki megkérdezi, hogy honnét való vagyok (mert még mindig magyaros az angol kiejtésem). Erre a válasz mindig bonyolult. Magyarország az én hazám, Uj-Zéland a befogadó otthonom. Ott léptem a missziós rendbe, és onnan küldtek ki Óceániába. Míg a Fiji-szigeteken tanultam, akkor még azt is hozzá kellett tenni, hogy Tongába tartozom, de ide jöttem tanulni. Néha nevetek, mikor Európából úgy írnak rokonaim, mintha én Új-Zélandban lakó szüléimhez egész közel lennék, innen Új-Zéland olyan messze van távolságban meg fogalomban, mint Magyarországtól Észak-Afrika. Itt a katolikus középiskolában tanítok. Kb. 250 gyerek van. Angol nyelven tanítunk, mert a vizsgák angolul folynak. Hittant, matematikát, fizikát, kémiát és biológiát tanítok. Néha a leckéket a kisebbeknek le kell fordítani tongai nyelvre, másképp nem értik. De általában a kísérletek jobban magyaráznak, mint az angol vagy tongai nyelv. Vadonatúj laboratóriummal büszkélkedhetünk. Az óceániai missziót imáikba ajánlom. Zoya nővér Box 40, Vavau Tonga Island, Oceania MAGYAR NŐVÉREK A NAGYVILÁGBAN (Ausztria:) A jó Isten úgy elhalmoz bennünket szeretetével és kegyelmeivel, amit mi soha és sehol sem tudnánk viszonozni. Szerencsére Ö megelégszik a mi jóakaratunkkal és teljes odaadásunkkal. Egészen az övé lehetünk, szegényen és nyomorultan, ahogy vagyunk, tetszését keresve, szeretetböl szent akaratát teljesítve. Különösen ha áldozatba kerül, mint az én esetemben is. (A nővért többször áthelyezték.) Jó, ha érezzük az áldozatot és tudjuk, hogy minél többe kerül, annál értékesebb, különösen ha az Úr Jézus áldozatával egyesítjük. Sohasem tudnék eleget tenni az Úrért, aki oly sokat tett és meghalt értem, szeretetböl. (Róma:) A kórházból visszatértem, és Húsvét után ismét vissza kell mennem. A főorvos azt kérdezte tőlem, voltam-e én operálva? Azt feleltem: még eddig soha! De igazán nem vagyok jobban. Nappal dolgozom, festek, de éjjel sokat szenvedek, — estig jól bírom a munkát, de éjjel sokszor igazi agónia. Mindent az Egyházért és a lelkekért — ez most az én legfőbb munkám, amit a legnagyobb szeretettel teszek, és mindazokért, akik rám vannak bízva. — Közeleg a legnagyobb és legszentebb ünnep: Húsvét! Jézus számára a legkeserűbb és az emberiség számára a legnagyobb öröm, a Megváltás órája. Jézus nagy szeretete magához vonzza lelkünket. Nagy-nagy szeretettel készülök erre a nagy napra. És készítem öregeimet a húsvéti áldozásra. Ki otthon, ki a kórházban éri meg utolsó éveit. Van két özvegy, akinek hordom minden szombaton a vasárnapi ebédet, mert itt a házunkban van egy konyha a szegényeknek, délben jönnek csak ebédelni, ami igen kevésbe kerül. Az egyik néni süket és vak, 90 éves, és nem mer többé kimenni a forgalmas utcára. Hét öreg özvegy van rám bízva, a plébániaajtón kívül körülvesznek, hogy ne felejtsem el őket sem. Nem felejtek el senkit imáimban és különösen szenvedéseimben. Én fáradhatatlan misszionárius akarok lenni az utolsó órámig, amikor magához hív az őrök Szeretet Istene! 85
