Szolgálat 43. (1979)

Tanulmányok - Puskely Mária: A szeretet világvándorai: Raoul és Madeleine Follereau

* * *

A franciaországi Nevers-ben született 1903. aug. 17-én, egyszerű családból. Nagyapja kertész volt, apja közepes keresetű iparos. 13 éves, amikor apja meghal. Az előrelátó édesanya szakiskolába küldi, ahol már bátyja is tanul. Raoul, akit a költészet, filozófia és irodalom vonz, csak egy évig bírja itt ki. inkább dolgozik, közben este elvégzi a gimnáziumot, Leérettségizik; egy évig a Saint-Cyr intézetben tanul, aztán a Sorbonne-ra kerül, a filozófiai karra. Kitűnő diplomát szerez.

Mindössze tizenöt éves, amikor megtartja első nyilvános konferenciáját ezzel a címmel: Isten szeretet. Szülővárosa mozitermében a szegények kis nővérei javára szónokol; ilyeneket mond: „Szeretni annyi, mint élni. Elárulni a szeretetet annyi, mint meghalni. A boldogság biztosításának egyetlen módja, hogy csak másokra gondoljunk. Élni annyit jelent, mint másokat élni segíteni." Valaki a teremben ragyogó szemmel tapad a lelkesen szónokló kamaszra, és mindenben egyetért vele: Madeleine. 1918. nov. 11-én, a fegyveres erők napján találkoztak először. Mindketten háromszínű csokrokat árulnak Nevers utcáin a háborús rokkantak javára. Hamar megértik, hogy életük egyetlen vágányba futott össze, pedig együttesen voltak csak 30 évesek. Közösen szövik ezentúl álmaikat, amelyek meggyőződésük szerint soha nem lehetnek elég merészek. „A győzelem mindig azé volt, aki soha nem kételkedett." — Raoul közben elvégzi az egyetemet, de nem úgy fest a közösen megálmodott jövő, hogy filo- zofálgatással tölti majd napjait. A két fiatal 1925. június 22-én köt házasságot; csendben, Isten színe előtt arra is elkötelezik magukat, hogy életüket a világ nyomora elleni harcra teszik rá. „Emberek milliói éheznek a világban. Éheznek a kenyérre és az álmokra ..." „A világ gabonára és gyöngédségre éhezik." A stratégiát egyelőre a maguk körében próbálják ki: „Jónak lenni! Ez legyen a lét, a legmagasabbrendű erkölcs törvénye!" „Élni, az semmi, szeretni kell!" „A világnak arra van szüksége, hogy fülébe ordítsuk az igazságot!" És a két fiatal készen áll erre az „ordításra" is. „Raoul már kereszteshadjáratról álmodozik" — mondja Madeleine barátaiknak. Valóban, a fiatal filozófus, író, drámaíró, szónok, lapszerkesztő, újságíró, zenekritikus fiatal feleségével azt tervezi, hogy összefogják a világ szeretet-erőit és ezzel egy emberségesebb, testvéribb embercsaládot építenek.

Amerre csak megfordulnak, mindenütt csoportokat, szervezeteket hoznak létre. Világméretű szeretetláncot fonnék, de egyelőre még nem látják pontosan, milyen konkrét céllal.

1929-ben első polgári utasai egy Dél-Amerikába induló postagépnek. A gépen csak egyetlen hely van . . . Madeleine tehát Raoul ölébe ül, így repülik át az óceánt. Az óvintézkedések láttán Raoul kissé nagyképűen legyint: „Ennyi elővigyázatosság! Hiszen az embernek csak egyszer kell meghalnia!" „Na persze — válaszolja a pilóta —, csakhogy most nem meghalni kell, hanem megérkezni!" — Raoul mélyen elszégyelli magát, nagyot nyelve hallgatja a további leckét: „Az ember fél, amint hányingere is van. A bátorság nem azt

44