Szolgálat 43. (1979)
Tanulmányok - Puskely Mária: A szeretet világvándorai: Raoul és Madeleine Follereau
jelenti, hogy nem félünk, hanem azt, hogy a félelem ellenére is tovább haladunk." A két fiatal ez után az első repülőút után számolja a további kilométereket. Akkor hagyják csak abba, amikor elérik a két milliót . . . Raoul 1935-ben olvas először Charles de Foucauld-ról, az egyetemes testvérről. Madeleine-nel együtt tanulmányozzák a szaharai remete életútját, lelkiségét, aztán néhány lelkes baráttal megteremtik a Charles de Foucauld alapítványt. Konferencia-kőrútra indulnak, hogy terjesszék az egyetemes szeretet eszméjét; Raoul előadásokat tart Európa országain kívül Egyiptomban, Libanonban, Észak-Amerikában, Argentínában, Brazíliában. A befolyt összeggel a rnisz- sziókat segítik. El Goleában kis kápolnát emelnek Károly kistestvér tiszteletére. A következő években még két kápolnát építenek a Szaharában. — Közben rendkívüli találkozást élnek át; később gyakran elmeséli, mi történt akkor velük, 1935-ben, Afrikában: Hogyan kezdődött az a kaland, amely egész életemre kihatott? Lerobbant egy autó. Kocsink azon a reggelen néhány km-re elhagyta a falut — nevére már nem emlékszem —, amikor egy kiszáradt patakmeder után meg kellett állnunk, hogy lehűtsük a motort. Az őserdőből ijedt arcok tűntek fel. Kiáltottam nekik, hogy jöjjenek közelebb. De azok inkább futásnak eredtek, csak néhányan, a bátrabbak, maradtak mozdulatlanul, és rám szegezték fájdalmas tekintetüket. Megkérdeztem vezetőnket: — Kik ezek az emberek? — Leprá- sok — válaszolta. — Miért vannak itt? — Leprások. — Igen, hallom, de nem lenne jobb a faluban? Miért zárták ki őket? — Leprások — válaszolta hallgatagon a makacs ember. — De legalább gondozzák őket? — Ekkor megrántotta vállát és szó nélkül otthagyott. Ettől a naptól kezdve megértettem, hogy van egy megbocsáthatatlan bűntény, amely méltó bármiféle büntetésre, bűntény fellebbezés és amnesztia nélkül: a lepra. Ekkor elhatároztam: felajánlom magamat, egész életemet, erőmet, szabadságomat azoknak a millióknak védelmére, akiket a mi tudatlanságunk, önzésünk és renyheségünk leprásokká tett. Néhány évi tájékozódás következik. Tanulmányozzák a ieprások helyzetét, a betegség mivoltát, és minden lehetséges alkalommal beszélnek róluk. 1939-ben a háború hírére Rio de Janeiro-ból térnek vissza Franciaországba. Raoult behívják katonának, a Charles de Foucauld alapítvány intézését Madeleine veszi át. Rövidesen menekülnie kell. Táskája mélyén — mint legértékesebb kincs — ott húzódik a barátok névsora. Ki tudja, hányat látnak majd viszont belőlük? 1940-ben Raoul és Madeleine egy kis faluban találkozik. Raoul nem térhet vissza a megszállt Párizsba. A Gestapo fekete listáján szerepel, és dossziéjában ott az a cikk, amelyet még 39-ben írt egyik lapjában: „Hitler, az Antikrisztus egy arca." Száműzetésben élnek, évekig. Jó barátoknál találnak menedékre, közben — a gyűlölet orkánjában — szervezik a szeretet csatáját. Lamastre városkában 1942-ben meghirdetik a Szegények Órája mozgalmat. A világot sújtó baj fő oka maga az ember, tehát az embert kell felelős lénnyé alakítani. A mozgalom azt kívánta tagjaitól, hogy évente egy munkaóra jövedelmét fordítsák nyomorban élő testvéreik javára. Ez az óra természetesen nem45
