Szolgálat 43. (1979)

Tanulmányok - Franz Hengsbach: A szellemek megkülönböztetése

A keresztény bizonyára nem olyan ember, aki nem veszi tekintetbe az élet nehézségeit, s mindig szépnek és ártalmatlannak találja az életet. De még ke­vésbé olyan, aki a rossz hangulat, a bosszúság és csüggedés szürke fátylát teregeti maga körül. Isten Lelke, aki bátorságot ad nekünk, hogy ne aludjunk és ne álmodozzunk, hanem benne álljunk a valóságos életben, a reménység lelke. A római levélben Pál szemünk elé állítja a Szentlélek logikáját: a megújuló bizalom logikája ez. Arról a szorongatásról, zsákutcáról és megterhelésről beszél, amely a kereszténynek is, sőt éppen neki osztályrésze. De azt mondja: .A szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándé­kozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete“ (5,3-5). Rendes körülmények között éppenséggel nem így viselkedünk. Szorongatott helyzet­ben elbátortalanodunk, türelmetlenek és gyengék leszünk, végül következik a kétségbeesés, a lázadás, a rezignáció. Aki így reagál, az csak önmagából él, csak saját erejéből próbálja megállni az élet próbáját. Mi azonban Krisztus Lelkét kaptuk. Annak a Lelkét, aki szintén megremegett az Olajfák hegyén a szenvedés kelyhének kiivásától. De ebben a Lélekben igent mondott az Atya akaratára: saját aggódásán és gyengeségén túllépve kitárult, hogy az Atya iránti engedelmességben beteljesítse a szeretet művét. És így lépett be hús­vét dicsőségébe. Mivel pedig az Atya saját Fiát adta oda értünk, tudjuk, hogy szeretete ott sem hagy el bennünket, ahol külsőleg minden ez ellen szól. Mert „aki saját Fiát nem kímélte, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?“ (Róm 8,32) És mivel az Atya saját Fiát feltámasztotta halottaiból, ráadásul azt is tud­hatjuk, hogy a mi szenvedésünk is csak előjátéka a dicsőségnek, amit Isten majd nekünk ajándékoz. A Szentlélekből fakadó bizalom olyan bizalom, amely a kereszt bátor válla­lásából és a keresztből származó üdvösségben való hitből nő nagyra. Ez a bi­zalom nem menekülés a valóság elől. Éppen ez őriz meg attól, hogy tétlenül belenyugodjunk a világ tökéletlenségeibe és igazságtalanságaiba. Akiben meg­van a Szentlélek bizalma, az képes lesz józan bátorságra a véghezvihetőnek és elérhetőnek a területén, de nincs benne az értelmetlenre és lehetetlenre irányuló konok merészség. Nem Istentől származnak azok a szellemek, amelyek a kedvetlenséget, a belenyugvást vagy a protestálást terjesztik. 3. Egység Isten Lelke az egység lelke. A mai ember bizalmatlan minden iránt, amit mások mondanak és írnak elő neki. Maga akar ítéletet mondani és dönteni.. Ez érthető. Mert a mi társadalmunkban mintha többé nem is volna már tekin­tély, éppen mert kelleténél több a tekintély, és ezek gyakran ellene mondanak egymásnak, nem egyhangúan, hanem ezerféle hangon beszélnek. És mégis naív dolog, ha az egyes ember azt hiszi: ő és csak ó saját véleményének és 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom