Szolgálat 43. (1979)

Tanulmányok - Széneszi Miklós: A Lélek és a közösség

társakká váltak. Nem kis erőfeszítésbe került, amíg el tudták fogadni, hogy barátságuk — amely a keresztény szeretetnek is jele akart lenni és sokat jelentett egész családjuknak — többet ér, mint az a pár ezres, amit esetleg egymás elöl tudtak volna elhalászni. A gyakorlati megoldás persze bonyolult volt, mert mindegyikük felelős egy csomó munkatársáért is. De lassan sikerült eltalálni a helyes utat. Mindenesetre fülünkbe csengett szent Pál felhívása: „Miért nem tűritek el inkább a károsodást?“ (1Kor 6,8)

Legtöbbször azonban a harmadik területen lépnek fel a szakadást előkészítő események, s annál nehezebb kiküszöbölni őket, minél észrevétlenebből lopóz- kodnak be életünkbe, minél jelentéktelenebbnek látszanak. A legtöbbet ugyanis avval ártunk közösségi életünknek családunkban, baráti körünkben, egyház- községünkben, hogy egyszerűen tekintet nélkül járunk el a másikkal szemben. Mintegy vakon és érzéketlenül. „Minden szabad nekem, de nem minden hasznos“ — jegyzi meg már szent Pál (1Kor 6-17; 8,1-13; 10,23-24). Sok minden szabad nekünk is házastársunkkal szemben, sok mindent kívánhatunk és tehetünk házon kívül is, ami még nem bűn. De ha a 'másiknak ez kellemetlen, ha megbotránkozik rajta vagy lelki megrázkódtatáshoz vezeti? Előmozdítom-e a közösségi életet azzal, hogy ilyenkor megmakacsolom magamat? Sajnos, úgy látszik, nemcsak a 'korintusiaknak kellett ezen a téren küzdeni, nemcsak ők feledkeztek meg erről. Lábbal tiporjuk mi is nap mint nap!

4. „Amíg így imádkoztak, megremegett a hely, ahol összegyűltek. Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek, és bátran hirdették az Isten szavát“ (Csel 4,31). „Törekedjetek a szeretetre, de igyekezzetek a lelki adományokat is elnyerni, különösen azt, hogy prófétálhassatok" (1Kor 4,11).

Túl magasnak látszik a jeruzsálemi közösség lelkesedése, szeretete? Emberi erőket véve tekintetbe igennel felelhetünk. De Lukács megadja az eszközt, hogyan nyerhetjük el az erősítő Lelket: ha a közösségben együtt imádkozunk. „Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük“ — ígérte Krisztus (Mt 18,20). Ezért imádkoztak állhatatosan egy szívvel, egy lélekkel az apostolok Krisztus mennybemenetele után. Ezzel szemben mi sokszor csak egymás mellett vagyunk imáink alatt a szentmisén, az ájtatosságokon, de szívünk, szándékaink nem egyesülnek.

Néha pedig úgy tűnik, mintha egyenesen határt akarnánk szabni a Lélek kiáradásának. A jeruzsálemi közösségre már kiáradt a Lélek pünkösd napján. Az Apostolok Cselekedeteinek 4. fejezetében leírt eseményt éppen ezért egyes magyarázók „második pünkösdnek“ nevezik. Vagyis most újra, mintegy kézzelfoghatóan ismét belenyúl életükbe. A Lélek működése nyilvánvaló lesz a külső világ számára is. Ezt fejezi ki a föld megrendülése. A lényeg azonban szívük megrendülése, átalakulása, mert újból megélték Isten közelségét. Tudták, hogy jelen van adományaival, elárasztja közösségüket. Tudták: Isten nem ismer határt gazdagságának kiárasztásában.

Micsoda számítgatásnak tűnik fel evvel szemben a mii viszonyunk a Lélekhez! Nem egyszer keltjük azt a benyomást, hogy szinte vonakodunk megnyitni

29