Szolgálat 43. (1979)
Tanulmányok - Mihályi Gilbert: A Lélek az Egyház imádságaiban
A III. eukarisztikus ima ide vonatkozó része így szól: „Valóban szent vagy Istenünk, és méltán dicsőít téged alkotásod, az egész teremtett világ, mert Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által, A SZENTLÉLEK EREJÉVEL ÉLTETSZ és MEGSZENTELSZ mindent, és népet gyüjtesz össze magad köré szüntelen, hogy napkelettől napnyugatig tiszta áldozatot mutasson be fl6'!(@cl Kérve kérünk tehát, Istenünk, A SZENTLÉLEK ÁLTAL SZENTELD MEG ÁLDOZATI ADOMÁNYAINKAT, hogy teste és vére legyen Fiadnak, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak, akinek rendelése szerint ezeket a szent titkokat ünnepeljük. Tekints, kérünk, Egyházad áldozatára: ismerd föl benne azt a Bárányt, akinek föláldozása árán kiengesztelődni akartál. Engedd, hogy mi, akik Fiadnak testét és vérét magunkhoz vesszük, SZENT LELKÉVEL ELTELVE EGY TEST, EGY LÉLEK LEHESSÜNK Krisztusban.“ A IV. eukarisztikus ima a Szentlélek éltető és egybegyújtő megszentelő erejéért így könyörög: „Kérünk tehát, Istenünk, szentelje meg a Szentlélek ezt az adományt, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus teste és vére legyen, és ünnepelhessük ezt a nagy titkot, amelyet ő maga hagyott ránk örök szövetségül. Tekints, Istenünk, erre az áldozatra, amelyet te készítettél Egyházadnak, és engedd jóságosán, hogy mindazok, akik ebből az egy kenyérből és egy kehely- ből részesülnek, A SZENTLÉLEK ÁLTAL EGY TESTBE ÖSSZEGYŰJTVE, Fölséged dicséretére, Krisztusban élő áldozattá váljanak.“ Az eukarisztikus imákban a Szentleíket elsősorban az adományokra hívjuk le, hogy azok átváltozzanak Krisztus testévé és vérévé. Az adományokban a Szentlélek a művelője Jézus szentségi jelenlétének. A keleti egyház az epiklé- zist, a Lélek megszentelő eljövetelét az adományokra, mindig az Eukarisztia létrejötte lényeges mozzanatának hitte. A régi római katolikus misekánonban nem volt ilyen epiklézis, de ezekben az újakban már ott van. Nem is lehet másképp, hiszen az Űr Jézus maga állította, hogy „a lélek az, ami éltet“ (Ján 6,63), amikor az eukarisztikus beszédekor a tanítványok zúgolódtak „a kemény beszéden“ és többen ott is hagyták. „Az Úr teste, amit a Lélek éltet és tesz életet adóvá“, vallja a II. vatikáni zsinat Papi Szolgálat és Élet c. tanítása 5. cikkelyében. A Szentlélek lehívása az adományokra nem valami könyörgés felsőhbrendű erőkhöz, hogy csodás módon, mágikus beavatkozással változtassák át az anyagiakat. Hanem istentiszteleti, liturgikus cselekmény, amelyben az egyházi hitközösség imádkozik kommúnióért, a húsvét-pünkösd misztérium megjelenítéséért, és kezdetét veszi a teremtett világ „megistenülése“, amelyet a kenyér és a bor jelképez. Nem ugyan a saját magában rejlő erők következtében, hanem úgy, hogy Isten mindenestül saját magába vonja, magáévá teszi, kom- múniójába felveszi. E kommúniónak a Szentlélek az eszközlője. Másodszor azért esdjük le a Szentleiket az eukarisztikus imákban, hogy az Eukarisztiát ünneplők, illetve magukhoz vevők között létrehozza és teljessé tegye az egységet, a krisztusi testvériséget. Ez a folyamat a keresztségben az újjászületéssel kezdődik: „Mi ugyanis egy Lélekben egy testté lettünk a keresztség által: akár pogány, akár rabszolga, akár szabad. Mindannyiunkat 23
