Szolgálat 43. (1979)
Tanulmányok - Mihályi Gilbert: A Lélek az Egyház imádságaiban
(Ap Csel 1,8). S mindez beteljesedett, amikor Pünkösd napja elérkezett: „Valamennyien elteltek Szendétekkel" (Ap Csel 2,4). Mindez a bérmálással megismétlődik a megkeresztelt életében. Hiszen a bérmálás nem más, mint a megkeresztelt pünkösdje. „Benne folytatódik a pünkösd az egyházban", s így az egyház tagjaiban is, ahogy erre VI. Pál pápa rámutatott 1971. augusztus 15-i beszédében. A bérmáláskor igazában a keresztség lesz teljesebbé, és a Szentlélek erőt ad a megkereszteltnek, hogy a keresztségben vállalt elkötelezettségét, Jézushoz való szegödését és tartozását vallja és szerinte élhessen. Erre utal a „tanúságtétel“ kifejezés. A II. vatikáni zsinat az Egyházról szóló tanítása 11. cikkelyében ugyanebben jelöli meg a bérmálás hittani jelentőségét: „A bérmálásban a megkereszteltek a Szentlélek különleges erejében részesülnek, hogy szorosabban kapcsolódjanak az Egyházhoz és elkötelezve érezzék magukat, hogy mint Krisztus igaz tanúi a hitet szóval és tettel terjesszék és megvédjék." Az ősegyházban a bérmálás a keresztség után közvetlenül következett, mint a beavatás szentségi folyamatának második lépése. Teljessé lesz ez az Euka- risztiában, amiről bővebben a következőkben. Ennek az egységnek, benső kapcsolatnak kifejezése a keresztségi ígéret megújítása és a keresztségi újjászületésre való ismételt utalás. A keresztség és a bérmálás gyakorlatilag annyira egybefonódott, hogy sokáig mindkettőt szphragisznak, pecsétnek hívták. Erre utal a krizmával való megkenéskor az ima, hogy ti. megpecsételi mindazt, amit a Szentlélek a keresztségben elkezdett. Ez a teljes lefoglaltság kifejezése, amit a keresztség és a bérmálás igazában létrehoz. Többen vannak, akik az újszövetség megkötéséhez hasonlítják. „Benne — Krisztusban — kaptátok ti is a megígért Szentlélek pecsétjét, miután hallottátok az igazság igéjét, az üdvösségteket hirdető evangéliumot, és hittetek is benne. Ó örökségünk foglalója, amíg Isten dicsőségének magasztalására teljesen meg nem váltja tulajdonát" (Ef 1,13-14). Vagy ahogy más helyen megismétli Szent Pál: „Aki pedig minket veletek együtt megerősít és főiken Krisztusban: Isten az. ö az, aki pecsétjével megjelölt minket és mint foglalót szívünkbe árasztotta a Lelket" (2Kor 1,21-22). AZ EUKARISZTIKUS IMÁK A Szentlélek nélkülözhetetlenül működik és jelen van az eukarisztikus cselekményben, amint a szentmise eukarisztikus imáiból kitűnik. A II. eukarisztikus imában a pap az adományok fölé emeli kezét és így imádkozik: „Valóban szent vagy Istenünk, minden szentség forrása. Kérünk tehát, SZENTELD MEG EZT AZ ADOMÁNYT SZENTLELKED HARMATÁVAL, hogy legyen számunkra a mi Urunk, Jézus Krisztus teste és vére." Úrfelmutatás után így folytatja: „Kérve kérünk, GYŰJTSÖN EGYBE A SZENTLÉLEK MINDNYÁJUNKAT, akik Krisztus testében és vérében részesülünk." 22
