Szolgálat 42. (1979)
Halottaink - Négy erdélyi halott (M. L.)
(román,ruszin) nemzetiségűek is. Sok barátja, tisztelője volt ezek között, akik az utolsó pillanatig megőrizték szívükben, s akiket ő ugyanúgy őrzött emlékeiben és érzéseiben. Az 1944-es átmeneti távozás után nem tudta feledni Máramarosszigetet. Mihelyt lehetett, nyomban visszatért, és megint az új kezdés egyik — immár tapasztalt — szolgálója, segítője lett. Ezt az időt az ő saját és mások elbeszéléseiből ismerjük. Roppant találékonyságra, körültekintésre, nagy diplomáciai érzékre volt szükség az újjászerveződéskor. A nagyon rátermett igazgató-házfönöknek méltó és szinte nélkülözhetetlen segítője lett. Gazdag szigeti tapasztalatai, a lakosággal, valamint a papsággal való jó kapcsolatai révén megkönnyítette az iskolai és rendházi nehézségek áthidalását. 1948 után Máramarossziget immár nem tanárát, hanem csak egyik lelkipásztorát köszönthette benne. Ekkori működéséről, hivatástudatáról, áldozatkészségéről, hősies helytállásáról mindig tisztelettel beszéltek hívei, paptársai, rendtársai egyaránt. Kedves, természetes, nyílt embersége szinte önkéntelenül vitte magával Isten felé az embereket. Soha nem mutatkozott lelkileg .szakadt“ személyiségnek, akiben az emberség halálra dermed a metafizikum küszöbén, mintha páncélajtó választaná el a két világot. Embersége, kedélye spontán módon lépett át a Szeretet birodalmába, amikor békíteni, megnyugtatni, vigasztalni, együtt imádkozni vagy a halálra előkészíteni jött el a pillanat. Isteni és emberi világot mély egységben rendezni képes pasztorációs tevékenységével egyformán segítette beteg, konfliktusos paptársait, tanácstalan híveit, haldokló püspökét, keservesen, keményen próbára tett embereket. 1969-ig maradt Erdélyben (Alsóhomoródon és Rónaszéken plébánosként), majd hazakívánkozott Magyarországra. Ereje fogyni kezdett, hiszen maga is sok megpróbáltatáson ment keresztül. Betegség is gyötörte. Kecskeméten nem volt könnyű megszoknia. Olykor bizonyos depressziós hangulat fogta el, nem tudott már mindig kedélyes rendtársnak bizonyulni. Lassan azonban, könyvtárrendezési, javítási és szerényebb pasztorációs munkája révén mégis újra magára talált. 1976-ban régi vágyának megfelelően Pestre helyezték. Jellemző volt rá, hogy ekkor kérte: lássa el valaki helyette egy idős, magányos lelki fiának gondozását Kecskeméten. Pest már teljesen visszaadta életkedvét. Húga családjának, régi barátainak közelsége, a közös erdélyi emlékek felidézése, a könyvtári munka, egyéb rendházi feladatok végzése, egyik volt igazgatójának istápolása derűssé, megelégedetté tette. Többször lerán- dult Erdélybe innen is, hűségesen fölkereste ottani rendtársait és barátait. Most az utolsó látogatásról jött vissza. Isten méltónak találta, hogy szenvedés nélkül vegye magához 1978. máj. 16-ának egy csendes, békességet hozó esti órájában. Confrater NÉGY ERDÉLYI HALOTT Szűcs Sándor c. esperes, zilahi plébános, mosolygós lelkű, paptestvérszerető munkatársunk, életének 44., áldozópapságának 18. évében, 1978. nov. 3-án, hosszas szenvedés után, Isten akaratában való megnyugvással, a betegek szentségével megerősítve elindult az örök hazába. Felszentelése után szilágysomlyói segédlelkész volt, majd Bélfenyéren plébános, 1969. aug. 1-től haláláig pedig zilahi lelkipásztor. Papi életét hivatásának megbecsülése, embertársai iránti jóságos szeretet és érző szív jellemezte. Búcsúznak tőle a gyászoló egyházmegyén és paptársain kívül a zilahi hívek, szomorú édesapja, testvére és rokonai. Testét a zilahi plébániatemplomban koncelebrált szentmise és gyászszertartás után nov. 6-án Cséfán (Bihar m.) édesanyja mellé helyezték örök nyugalomra. Nagy László tb. esperes, csíkszentgyörgyi plébános Csíkszentléleken született 1930. máj. 1-én. 1959-ben szentelték pappá. Lelkipásztori működésének állomáshelyei voltak: Nagykászon, Kézdivásárhely, Uzon és 1973 óta Csíkszentgyörgy, az egyházmegye egyik legterhesebb egyházközsége. Lelkipásztori munkáját a lelkiismeretesség, pontosság jellemezte. 15 évvel ezelőtt volt egy balesete, amelyben a feje ütést kapott. Ez sajnos észrevétlenül rosszabbodott, úgyhogy elveszítette biztonságérzetét és ágyba került. Nem érezte az ételek ízét sem. Szomjas lévén, a borvizes üveget összetévesztette az ecetsavas üveggel, és fólliter után csak a hatását érezte. Azonnal mentővel 95