Szolgálat 42. (1979)
Halottaink - Békés János mosoni káplán (Káplántársa)
Csíkszeredára, majd Bukarestbe szállították, de minden orvosi gond ellenére ott elhunyt dec. 29-ón. Csíkszentgyörgyön temették jan. 4-én. Zitzmann Ferenc kanonok, váradolaszi apátplébános életének 77., áldozópapságának 55. évében, 1979. jan. 15-én este adta vissza jóságos lelkét Teremtőjének. A Hit- tudományi Egyetem elvégzése után az egyházmegyei főhatóságnál kapott beosztást. ■Mint püspöki titkár, irodaigazgató évtizedeken át segítette fópásztorait az egyházmegye kormányzatában. Majd lelkipásztorkodása idején kezdeményezte és felépítette a váradi Szent József telepi kápolnatemplomot és a sülelmedi plébániatemplomot. Olaszi templomában már vagy húsz éve őrangyalkápolnát hozott létre, beállította a mikrofont. Istennek és Isten népének buzgó és fáradhatatlan szolgája volt. Két segédlelkésszel dolgozott. Azt mondták róla káplánjai, hogy „abszolút úriember“, vagyis sohasem ingerült, mindig tudja magát fegyelmezni, és beosztott munkatársait megbecsüli. Mindkét szeme világának elvesztése és három súlyos operáció okozta szenvedésében hősies, derűs lélekkel mutatott példát paptestvéreinek, hozzátartozóinak, híveinek egyaránt. Betegségének utolsó heteiben sokszor imádkozta az evangéliumi szenvedővel: „Uram, add, hogy lássak!“ Az örök Főpap most meghallgatta könyörgését, s mi hisszük és azért imádkozunk, hogy lássa meg az örök világosságot! Nagy Gyula 34 éves áldozópap elhunyta különösen szomorú. Vízvezetékszerelő technikusként jutott be a teológiára mint késői hivatás. De csak másfél évig volt papunk. Két agytumora volt. Legutóbb erős hűtésből agyhártyagyulladást kapott, ami el is vitte. A ragálykórházba került, ahová más nem látogathat be. De éppen abban a szobában volt egy görögkatolikus jó paptestvér, aki utoljára is feloldozta. Jó volt hozzá az Úr! Dr. Hosszú László vikárius temette jan. 15-én a biharpüspöki temetőben lévő családi sírboltba, vagy 40 paptestvér jelenlétében. M. L. BÉKÉS JÁNOS mosoni káplán (1943—1978) Éppen egy évig voltunk itt együtt a mosoni plébánián. Nagyon jó megértésben, a munkát és a gondokat közösen megosztva. Igen jó összhangban voltunk főnökünkkel is. Már májusban nagyon sokszor érezte magát rosszul, ennek ellenére teljes lendülettel végezte munkáját. Akkor én is sajnos két hétig voltam fekvő beteg az ízületeimmel. Az összes hittanórát ő tartotta, naponta megáldoztatott, soha el nem felejtette megkérdezni, mire van szükségem. Augusztus utolsó hetében egyik éjszaka nagyon rosszul lett. Ki kellett hívni az ügyeletes orvost. De másnap már elmondta a szentmiséjét, mintha semmi sem történt volna. Másnap beszélgettünk és ajánlgattam neki, hogy visszajövök a szabadságomról, de ez ellen nagyon tiltakozott. Szept. 6-án délután Győrbe utazott, és ott lett nagyon rosszul az ismerőseinél. Onnan a mentő szállította kórházba, és megállapították, hogy az epéje elfakadt. így azonnal műtétre került a sor. Este 6—9-ig tartott a műtét. Közben vették észre, hogy a lépe is föl van repedve. Bíztak benne, hogy a dupla operáció ellenére is sikerül megmenteni. Kétszer is kapott vérátömlesztést, de sajnos hiába. Éjjel egy órakor meghalt. Nagyon szerettük őt. Azóta nem énekel a gyermekkórusa vasárnaponként, és a nagymisén sem halljuk gyönyörű hangját. Soha nem panaszkodott a betegségéről, sőt szüntelen vidámságot árasztott maga körül, ahol csak megjelent, üzletekben vagy baráti körben. A betegek szentségét szept. 4-én este, Rozália-nap alkalmából vette fel a templomban a kezemből szentmisén. Utána a hívek közt ketten adtuk fel nagyon soknak. Senki sem gondolta, hogy az Úr rendezése ilyen csodálatos. Káplántársa 96
