Szolgálat 42. (1979)

Tanulmányok - Belon Gellért: Isten keresése és megtalálása

TANULMÁNYOK

Be I on GeHért

ISTEN KERESÉSE ÉS MEGTALÁLÁSA

Akkor keresünk valamit, ha nincs birtokunkban vagy elveszítettük. Nincs meg bennünk a keresés láza, ha megtaláltuk kutatásaink tárgyát. Ha meg örökségként készen kaptuk, akkor nem is indulunk soha keresésére. Istent vagy születésünkkel kapjuk életünkbe és vallásos neveléssel alakul ki bennünk, vagy hosszas keresés után jutunk el megragadására a hitben. Éppen ezért kísértve vagyunk a kapott Isten-képnél megállni, vagy a megtalált Isten-élményben megmaradni. Keresés és megtalálás tehát — úgy tűnik — kizárja egymást: aki keresi az Istent, az még nem találta meg; és aki már birtokában van az Istenhitnek, az megállhat a további keresésben. Sőt aki készen kapta gyermekkorában az Isten-hitet, annak nincs is szüksége Isten-keresésre, — gondoljuk szinte általánosan.

Vallásos életünknek minden hibáját és elferdülését éppen erre a téves elképzelésre vezethetjük vissza. Ezért jó lesz megnéznünk, miként olvashatjuk ezt a lélek gyökeréig érő kérdést az Isten szavában.

Nem keresnél, ha . . .

Vívódásaiban Pascal hallani véli az isteni szót: Nem keresnél, ha már meg nem találtál volna. Ebben a kegyelmi megragadásban röviden, de annál teljesebben van összefoglalva a kinyilatkoztató Isten tanítása, amely lételvi egységbe olvasztja a keresést és megtalálást; vagyis megszünteti az egymásutánt a keresésben és megtalálásban. így fogalmazhatjuk meg tehát: aki keresi Istenét, az már megtalálta; de aki megtalálta Istenét, tovább kelj keresnie. Nem lehet és nem is szabad megállanunk bármily lenyűgöző vagy értelmi gyönyört jelentő Isten-élménynél, noha elég csak egy sóhaj a legel rugaszkodottabb ember szívéből, hogy üdvözítő Isten-látásra jusson. A jobb lator fejfohászkodása elég volt az üdvösségre (Lk 23,43), a hosszan imádkozó és sokat böjtöló farizeus megkapja Jézus ítéletét: „ez (a vámos) megigazultan ment haza. az nem“ (Lk 18,14).

Az Isten-keresésben is érvényesül az az isteni számolási mód, amit annyi helyen tapasztalhatunk, hogy a kevés sem kevés és a sok sem sok. önelégülten és jóBakottan senki sem ernyedhet el Isten képének eltorzulása nélkül, de minden kis lépés Isten felé már Isten birtoklását is jelzi. Ezért ismétli a liturgia is a zsoltárt: „Akik keresik az Urat, azoknak örüljön a szívük“ (Zsolt 105,3).

5