Szolgálat 42. (1979)
Az egyház szava - Egyházatyák a megtérésről (Miskolczy Kálmán)
dolog között a legjobban megalázza az embert. A bűn földhöz tapasztja, tehát mintegy letiporja az emberi lelket; mint a paradicsomi bukás kígyója, „földön kúszik és port eszik.“ Tehát akik bűnben élnek, azok sem kerülhetik el a megalázást, de ez nem az „Istennek tetsző alázat“. Csak azok, akiket Isten lelke vezérel és meg- vallják nyomorúságukat: „mintegy szemetje lettünk e világnak" (1Kor 4,13), ezek a lélekben alázatosak lesznek elsők a mennyek országában. Nagy Szent Leó pápa (V. sz.): Az Egyház előírásai a bűnbánatra vonatkozólag Isten gazdag irgalma segítségére siet azoknak is, akik elestek. Isten „sok karú“ irgalmassága átöleli őket, hogy az örök élet reményét ne csak a kereszt- ség kegyelme, hanem a bűnbánat orvossága is megerősítse. Vagyis azok, akik eljátszották a keresztségben kapott kegyelmet, ha önként elítélik önmagukat, elnyerhetik bűneik bocsánatát. De az isteni Jóság úgy intézkedett, hogy megbocsátó irgalma nem nyerhető el másképp, mint a papok imája által. A legfőbb Közvetítő Isten és ember között, az ember Jézus Krisztus, Egyházának adta a hatalmat a bűnök megbocsátására. A bűnbánattartás rendes módja tehát a bűnök megváltása, amely megnyitja az utat a bűnbánat szentsége felé azok számára, akik készek üdvös jóvátétel teljesítésére. Jézus Krisztus az ő Egyházát bízta meg azzal, hogy a bűnbánattartás útján végigvezessék azokat, akik megváltják bűneiket: az Egyház engedi őket e Szentség fölvételéhez a feloldozás kapuján keresztül, miután üdvös elégtétel révén kellően megtisztultak. Maga az üdvözítő működik közre ebben a folyamatban, és ott áll mindig azok mellett, akikre e szentség kezelését rábízták. Arról is meg lehetünk győződve, hogy a Szentlélek is ott van, ha kellő módon teljesítjük e szentség felvételekor kötelességeinket, és ha valaki kellő javulást tanúsít, az a Szentlélek műve bennünk. Nagy Szent Gergely pápa (VII. sz.): Dialógus (3). Sokféle foka van a töredelemnek, mert a különféle bűnök különböző fokú bánatot keltenek a bűnbánó lélekben. Mégis két fő fajtája van. Az Isten után szomjazó lélekben először a félelem ébred fel, amikor rádöbben bűnei nagyságára: torkát sírás fojtogatja, az örök büntetés gondolata félelemmel tölti el. Ha ez a bánkódás hosszabb ideig tart, a lélekben fölébred a remény, lassan kiszorítja a félelmet, és helyet ad a megbocsátás megnyugtató tudatának. A lélekben fellángol a hála és szeretet, vágyódás a mennyei örömök után, és most ugyanaz a lélek, amely előbb siránkozott a büntetéstől való félelem miatt, ismét könnyekre fakad, mert arra gondol, hogy bűnei miatt az Isten országába való belépése halasztást fog szenvedni. (A tisztítóhely gondolata. Ford.) A mennyei örömök élvezetének ilyen távolabb tolódása még nagyobb szomorúsággal töltheti el, mint az örök kárhozattól való félelem. Mint látjuk, a félelemből fakadó töredelem, ha igazi, elvezeti a lelket a szeretetből fakadó töredelemhez, amely fölötte áll az előbbinek. Válogatta és fordította Miskolczy Kálmán 58
