Szolgálat 42. (1979)

Eszmék és események - II. János Pál és Latin-Amerika találkozása (B. A.)

ESZMÉK ÉS ESEMÉNYEK

II. JÁNOS PÁL ÉS LATIN-AMERIKA TALÁLKOZÁSA

„Ez az út elsősorban zarándoklat: a pápa le akar térdelni a guadalupei Miasszonyunk csodás kegyképe előtt Mexikóban, hogy segítségét és anyai pártfogását kérje pápai szolgálatára, és elismételje neki: Totus tuus sum ego, s hogy kezébe helyezze Latin-Amerika evangelizálásának jövőjét.“ így kezdte II. János Pál búcsúüdvözletét január 25-én reggel a fiumicinói repülőtéren. Még két célját jelölte meg útjának: „hogy hirdesse az evangéliumot sok millió testvérének“, és „hogy részt vegyen latin-amerikai püspöktestvéreinek III. általános konferenciáján . . . segítse és megerősítse püspöktestvéreit.“

Az utolsónak említett ok nyújtott alkalmat az útra. 1955-ben Rio de Janeiro- ban, az Eucharisztikus Világkongresszuson kezdték érezni a latin-amerikai püspökök, hogy szorosabb kapcsolatban kell állni egymással, mert problémáik jó része közös, s egységes állásfoglalás erőt jelent a megoldáshoz. Másodszor 1968-ban Medellinben (Kolumbia) találkoztak. A Zsinat szelleme megújulást kívánt, az akkori politikai helyzet nem egy országban súrlódásokat hozott létre az államvezetókkel, a hívek addigi hagyományos világképét és vallásgyakorlatát új áramlatok vették körül. A konferencia eredményeképpen napvilágot látott 16 határozat, a már híressé vált „medellini dokumentumok“ (vö. Szolgálat 31). Hangjuk prófétai, tartalmuk a hivők konkrét helyzetét veszi tekintetbe: új korszakot jelentettek a latin-amerikai katolikusok életében. A történelem azonban nem áll meg. Fel kellett mérni az eredményeket, szembenézni az újabb fejleményekkel, „számot vetni a bonyolult társadalmi, politikai adottságokkal, s ezekbe az evangélium hirdetésének gyümölcsöző kovászát elvetni“, mint a pápa fenti üdvözletében fogalmazta. Tíz év után szükségesnek látszott tehát összehívni a 111. általános konferenciát a mexikói Pueblába, „az evange- lizáció jelene és jövője Latin-Amerikában" témával. 1978 őszére volt kitűzve, de a két pápa halála miatt át kellett tenni 1979 elejére. így lett ez II. János Pál számára az első nagyobb alkalom, hogy Olaszország határain túl találkozzék az egyház egyik legjelentősebb közösségével (a kb. 320 millió dél-amerikai katolikus az egyháznak csaknem felét teszi ki), s így vált első nagyobb feladatává: irányítást adni a harmadik világ problematikáját élő híveknek, s ezzel egyszersmind saját elgondolásának alapelveit is kifejteni.

Nem véletlen, hogy a pápa a dominikai köztársaságot (San Domingót) választotta pihenőállomásául. Szimbolikusan végig akarta járni az utat, amelyet Kolumbus megtett, amerre az első misszionáriusok utaztak Amerika felé, s a kivándorlók ezrei is. Mexikóba érkezve, a guadalupei Miasszonyunk bazilikában 27-én koncelebrált megnyitó szentmisében imába foglalt beszéd keretében helyezte egész útját és a konferenciát az Úr szolgálóleánya elé. A nép meg59