Szolgálat 42. (1979)
Az egyház szava - Egyházatyák a megtérésről (Miskolczy Kálmán)
zetni ahhoz, aki mint a gyermekek Barátja mutatkozott be. Megtanítják őket, hogy belőle merítsenek erőt, aki kijelentette: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, hisz ilyeneké az Isten országa“ (Mk 10,14). Azt kérjük a keresztényektől, csatlakozzanak a hivatalos helyekhez és az ország minden polgárához, hogy 1979-ben komoly erőfeszítés történhessék a gyerekek érdekében. Bárhol is vagyunk: otthon, munkahelyen, útközben, magatartásunk kihatással van a gyermekek életére. Ha felnőttek és fiatalok egyesítik erejüket, olyan társadalmat alkothatnak, amelyben a gyermek megtalálhatja a jogosan igényelt tiszteletet, támogatást és szeretetet. EGYHÁZATYÁK A BÜNBÁNATRÓL A szentatyák írásait tanulmányozva könnyen belátjuk, hogy az Egyház kezdettől fogva tudatában volt: a keresztségen kívül van egy másik mód is a bűnbocsánatra, amelyet az üdvözítő apostolaira bízott. Elutasította a túlzó szigort, amely bizonyos bűnökre, főleg a hittagadásra nem akart bocsánatot adni, másrészt megkívánta a nyilvános bűnökért a nyilvános penitenciát. Főleg az eucharisztia méltatlan vételétől való félelem és a szerzetesi intézmény kialakulása sürgette a bűnbánati fegyelem módjának formálását. A középkori századok és főleg a tridenti zsinat rögzítette a mai formát, amelyet all. vatikáni zsinat csak némileg módosított. Szent Ciprián, püspök, vértanú (lll.sz.): Levél (8) a karthágói papokhoz és diakónusokhoz Az Anyaszentegyház szilárdan áll a hitben. Bár egyesek az erőszaktól megfélemlítve — akár mivel állásukat féltették, vagy más emberi tekintetből — hitüket megtagadták s így elbuktak, mégsem szabad tőlük teljesen elfordulni. Hittagadásuk által ugyan elszakadtak az Egyháztól, mégsem hagyhatjuk teljesen magukra őket. Amint mindig hangsúlyoztam, most is sürgetem: ne forduljunk el tőlük, hanem buzdítsuk őket, hogy tartsanak bűnbánatot, hátha valamiképpen bocsánatot nyernek Attól, akinek hatalmában áll ezt megadni. Lássátok be, testvéreim, hogy nektek is így kell cselekedni, hogy azok, akik elestek, a ti buzdítástok által jobb belátásra térve (metanoia!) megújhodjanak. Akkor a közösségbe visszatérve ismét megvallják hitüket, és jóváteszik korábbi eltévelyedésüket. Nagy Szent Vazuf (IV. sz.): A 16. homíliából „Közel az Úr azokhoz, aki töredelmes szívűek, és megmenti azokat, akik alázatosak" (Zsolt 33,19). Jósága révén, amely kiárad mindenre, Isten közel van mindenkihez. Mi távolodunk el tőle bűneink révén. „Mert akik eltávolodnak tőled, azok elvesznek“ (Zsolt 72,27). Viszont jótetteink közelebb visznek Istenhez. Ugyanígy közel visz hozzá a töredelmes szív is. Ismétlem tehát: az Úr közel van azokhoz, akik lélekben alázatosak, vagyis kivetik szívükből a természetes emberi hiúságot, büszkeséget. Nem lesz nehéz ezt megtenni, ha arra gondolunk, hogy a bűn is megalázza, sőt valamennyi földi 57
