Szolgálat 42. (1979)
Metanoeite!
Aki Istent szívből keresi, az már a megtérés útját járja, aki pedig megtalálta, az mindinkább egész lélekkel akarja magát neki szentelni. Belon Gellért tanulmánya erre emlékeztet, s egyszersmind kapocs előző számunkhoz. Az Isten arca utáni őszinte vágy megtérésben teljesedik ki. — Amikor azonban más után, például önmagunk biztonsága vagy kényelme után sóhajtozunk, a megtérés elé akadály gördül. A farizeusok szájukkal dicsérték Istent, de szivük távol állt tőle. Minket, modern embereket még inkább fenyeget ez a veszély, mert — mutat rá Joseph Ratzinger bíboros elmélkedése — a modern társadalom sokszor magát a bűn fogalmát is feledtetni akarja. Hogy mennyire fontos az önismeret a megtéréshez, s ugyanakkor mennyire Isten kegyelmének műve, kitűnik nemcsak az első keresztény írók munkáiból, hanem alapgondolata Szent Bemátnak is. Ezen vezet végig Farkasfalvy Dénes cikke. Benikő Antal pedig arra utal, hogy bár a pszichológusoktól leírt megtérési folyamat hasznos elemeket tartalmazhat számunkra is, valódi megtérés csak akkor lesz a szívünkben, ha életünk Isten szerint rendeződik át. A rendkívüliség hangsúlyozása csapdát jelenthet az állandó megtérés szükséges voltának mellőzése érdekében. A keresztény számára a megtérés bekapcsolódás Krisztus húsvéti misztériumába. Ez pedig a közösséghez való viszonyunk rendezését követeli. Ezért torkollik a mi megtérésünk a gyónásba, Krisztussal közösségének szentségei révén erősödő kapcsolatunkba. Ezt a pedagógiát emeli ki Lelóczky Gyula cikke, amelynek utolsó részében főleg a gyakori gyónók sok táplálékot találhatnak. A megtérés azonban nemcsak a másikhoz váló viszonyunk krisztusi helyreállítását jelenti. Feladata ez magának a közösségnek is. Hisz nem egy mulasztás, nem egy felelőtlenség és igazságtalanság abból születik, hogy együtt nem merjük vállalni az áldozatot, vagy közösen öljük ki a melegséget a szívekből. Az Egyháznak mint közösségnek az életéhez hozzátartozik tehát a megtérése, mert a konkoly végigkíséri az aratásig. B. Häring tanulmánya mégsem pesszimista, mert emlékeztet: >yAmikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem.“ — Milyen csodálatosak a kegyelem útjai: ezt „Vali néni“, Dienes Valéria énekelte meg verseiben és közölte — már ami ebből egyáltalában megosztható — többek közt Szabó Ferenc cél váltott leveiben, írásaiban, elmélkedéseiben, hogy a mi szívünk se keményedben meg, amikor — ma — ismét halljuk az ő szavát. 4
