Szolgálat 42. (1979)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Gyónás vagy megtérés? Gyónás és megtérés!

A húsvéti esemény azonban nem az „éteren át“, puszta bit vagy vallásos élmény hatására ér el bennünket, hanem szentségeken keresztül. A „mirabilia Dei“, ahogy kétezer éve Palesztina városaiban és falvaiban Jézus szava, keze érintése nyomán történtek és a húsvéti dráma radikális szabadító erejét elővételezték, ma a szentségekben, a szentségek hatására valósulnak meg. A megtestesülés nem elszigetelt jelenség: új létrendet teremtett, egész létmódunkat meghatározza. Vele az „új ég, új föld“ teremtése megkezdődött, az „Újra teremtek mindent!“ ígérete beteljesedőben van, az anyagot átjárja a Lélek, az anyag a lélek szabadulásának eszközévé vált. Az anyag elemei, látható jelek valóságos hatóerőt kapnak, s az Úr rajtuk keresztül életet ad, táplál, erősít. Jézus, aki „ugyanaz tegnap, ma és mindörökké“ (Zsid 13,8), aki feltámadt, de megváltó sebeit magán viselő testével átment az örök jelenbe, e jelek és elemek által közénk jön, megváltó tette — halála és feltámadása — mintegy most történik, s annak életadó ereje megérinti a szentséget felvevő személyt, adott életkörülményeit.

így megtérésünk, bármennyire is személyes, egész egzisztenciánkat átjáró élményről van szó, nem lehet kivétel az új szentségi létrend törvény alól. Minden Isten felé törekvő keresztény átment már nagyobb és kisebb megtérések élményein. Isten kegyelméből időnként felráz bennünket a tudat, hogy életszentségre születtünk, szenteknek vagyunk szánva, de azt is látjuk, milyen messze vagyunk ettől a hivatástól. A „szentnek lenni“, „Isten barátságában élni“ szépsége után legszebb a megtérésnek, Istenhez visszatérésnek, a kihűlt szeretet felizzásának megtapasztalása. Az első tartósan szinte lehetetlen számunkra, s ezért marad a második, mint követendő keresztény életforma. De minden megtérés csak a húsvéti misztérium összefüggésében történhet. Visz- szatérésünk Istenhez nem alapulhat pusztán saját elhatározásunkon. Megváltás nélkül nincsen megtérés: mi magunk még a legmélyebb, legőszintébb bánattal sem tudjuk meg nem történtté tenni bűneinket. Csak Krisztus vérében születhetünk újjá Isten gyermekévé. Csak a húsvéti esemény, Jézus halálának és feltámadásának világot megújító, kozmikus ereje vihet át „a sötétség hatalmából Isten csodálatos világosságára“.

De Krisztus, tiszteletben tartva a megtérés személyes jellegét, sajátos, egészen személyes szentséget adott erre a lépésre: a megtérés, kiengesztelő- dés szentségét. „Anyaga“ épp a legszemélyesebb emberi tett, maga megtérésünk, Isten felé fordulásunk, bűneink bánata és elismerése. A szentség ezt az „anyagot“ belehelyezi a húsvéti esemény dimenzióiba; a szentségben Jézus kereszthalálának hatóereje elér bennünket: mint bűnösök, Annak jelenlétében, Akit megsebeztünk, fedezzük fel bűneink mélységét, abban a sebben találunk menedéket, amelyet magunk nyitottunk, azt látjuk, hogy ugyanaz a vér mos le bennünket, amelynek folyását magunk okoztuk. Lehet, hogy az egyén személyes megtérés-élménye, szabadulása „Egyiptomból“ a szentségen kívül kezdődött. De beteljesedést csak itt, a szentségben kaphat.

3

33