Szolgálat 42. (1979)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Gyónás vagy megtérés? Gyónás és megtérés!

A húsvéti esemény azonban nem az „éteren át“, puszta bit vagy vallásos élmény hatására ér el bennünket, hanem szentségeken keresztül. A „mirabilia Dei“, ahogy kétezer éve Palesztina városaiban és falvaiban Jézus szava, keze érintése nyomán történtek és a húsvéti dráma radikális szabadító erejét elő­vételezték, ma a szentségekben, a szentségek hatására valósulnak meg. A megtestesülés nem elszigetelt jelenség: új létrendet teremtett, egész létmó­dunkat meghatározza. Vele az „új ég, új föld“ teremtése megkezdődött, az „Újra teremtek mindent!“ ígérete beteljesedőben van, az anyagot átjárja a Lélek, az anyag a lélek szabadulásának eszközévé vált. Az anyag elemei, lát­ható jelek valóságos hatóerőt kapnak, s az Úr rajtuk keresztül életet ad, táplál, erősít. Jézus, aki „ugyanaz tegnap, ma és mindörökké“ (Zsid 13,8), aki fel­támadt, de megváltó sebeit magán viselő testével átment az örök jelenbe, e jelek és elemek által közénk jön, megváltó tette — halála és feltámadása — mintegy most történik, s annak életadó ereje megérinti a szentséget felvevő személyt, adott életkörülményeit. így megtérésünk, bármennyire is személyes, egész egzisztenciánkat átjáró élményről van szó, nem lehet kivétel az új szentségi létrend törvény alól. Min­den Isten felé törekvő keresztény átment már nagyobb és kisebb megtérések élményein. Isten kegyelméből időnként felráz bennünket a tudat, hogy élet­szentségre születtünk, szenteknek vagyunk szánva, de azt is látjuk, milyen messze vagyunk ettől a hivatástól. A „szentnek lenni“, „Isten barátságában élni“ szépsége után legszebb a megtérésnek, Istenhez visszatérésnek, a kihűlt szeretet felizzásának megtapasztalása. Az első tartósan szinte lehetetlen szá­munkra, s ezért marad a második, mint követendő keresztény életforma. De minden megtérés csak a húsvéti misztérium összefüggésében történhet. Visz- szatérésünk Istenhez nem alapulhat pusztán saját elhatározásunkon. Megvál­tás nélkül nincsen megtérés: mi magunk még a legmélyebb, legőszintébb bá­nattal sem tudjuk meg nem történtté tenni bűneinket. Csak Krisztus vérében születhetünk újjá Isten gyermekévé. Csak a húsvéti esemény, Jézus halálának és feltámadásának világot megújító, kozmikus ereje vihet át „a sötétség hatal­mából Isten csodálatos világosságára“. De Krisztus, tiszteletben tartva a megtérés személyes jellegét, sajátos, egészen személyes szentséget adott erre a lépésre: a megtérés, kiengesztelő- dés szentségét. „Anyaga“ épp a legszemélyesebb emberi tett, maga megtéré­sünk, Isten felé fordulásunk, bűneink bánata és elismerése. A szentség ezt az „anyagot“ belehelyezi a húsvéti esemény dimenzióiba; a szentségben Jézus kereszthalálának hatóereje elér bennünket: mint bűnösök, Annak jelenlétében, Akit megsebeztünk, fedezzük fel bűneink mélységét, abban a sebben találunk menedéket, amelyet magunk nyitottunk, azt látjuk, hogy ugyanaz a vér mos le bennünket, amelynek folyását magunk okoztuk. Lehet, hogy az egyén szemé­lyes megtérés-élménye, szabadulása „Egyiptomból“ a szentségen kívül kezdő­dött. De beteljesedést csak itt, a szentségben kaphat. 3 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom