Szolgálat 42. (1979)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Gyónás vagy megtérés? Gyónás és megtérés!
vei képesíti gondozottját arra, hogy mindinkább saját lábán járjon, s elvethesse a mankókat. Hasonló eljárás a lelkiéletben is hasznos lehet az állandó megtérésnél. Néha Isten szenvedést, csapást küld ránk: kirántja alólunk a dédelgetett mankót, ami annyira szívünkhöz nőtt. Máskor egy prédikáció vagy hősies példa rendít meg. Legtöbbször azonban új, pozitív eljárások beépítése vezet a régi kölöncök elvetéséhez. Amikor pl. képesek voltunk türelemmel meghallgatni a másikat, amikor megéreztük háláját kissé nehézkesen vállalt látogatásunkért — akkor melegség gyűlik szívünkben, és nagyobb önzetlenségre, önátadásra késztet. A jó gyakorlása első pillanatban még a periférián maradhat. De ha kitartunk, bensőnk megváltozásához vezethet. Ezt a módszert alkalmazta a gyóntató Charles Foucauld-val szemben, amikor az hitbeli kételyeire tanácsot akart kérni. „Térdeljen le és gyónjon meg“ — volt a válasz! S amikor meg merte tenni, új élet támadt benne, megtért. Érdemes lenne kielemezni a másik, a felebarát, a lelkivezető, a közösség szerepét is az állandó megtérésben. Krisztus maga szólít fel, hogy intsük meg testvérünket négyszemközt, ill. a közösség előtt. Miért ne lennénk hálásak, ha ezt ránk alkalmazzák? Micsoda alkalom a megtérésre! Egy másik eszközt, amelyet Krisztus ajánl, a farizeusról és vámosról mondott példabeszédben találunk. Biztosan a megtérés útján van, aki szívből tudja imádkozni: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek! (Lk 18,13) Megigazultan mehet tovább. S ez az eszköz mindig rendelkezésünkre áll. Minden szentmise elején, minden lelkiismeretvizsgálatnál, minden szentgyónáskor. A kérdés az, menynyire sarjad szívünkből, mennyire marad üres szó. Mert amilyen mértékben eltölti lelkünket, olyan mértékben szorul háttérbe a bennünk leselkedő farizeus. Emlékeztet az Atya szeretetére, megbocsátó irgalmára. Megóv tehát az önmarcangolás veszélyétől. De emlékeztet saját nyomorúságunkra, hálátlanságunkra is. Ha tehát nem puszta szóként hangzott el, megtérésre késztet: mialatt megtöri lelkünk jegét, az isteni szeretet melegét árasztja ránk. Az ima így lehet az állandó megtérés eszköze. A megtérés elfordulás a bűntől, és odafordulás az Istenhez. Nincs megtérés az első nélkül, de csak a másodikkal válik teljessé. Mert lényegében nem más, mint Istennek és a felebarátnak igazi szeretete. S mivel erre állandóan törekedni kell, a megtérés is állandó életfeladatunk. Lelóczky Gyula GYÓNÁS VAGY MEGTÉRÉS? GYÓNÁS ÉS MEGTÉRÉS! Furcsa tünete a Zsinat utáni vallásos életnek, hogy míg az áldozok száma örvendetes módon megnőtt, a gyónóké drasztikusan lecsökkent. Úgy tűnik, az eukarisztikus lelkiség népszerűvé válásával párhuzamosan nem sikerült a hívők 31
