Szolgálat 42. (1979)

Tanulmányok - Benkő Antal: Állandó megtérés

volna más irányba, s egyesek talán mentek is. De vagy sikerült állandóan megőrizniük a hozzá vezető utat minden ellenkezés dacára, vagy pedig hosz- szabb bolyongás után rátaláltak, — ezért joggal mondhatjuk: megtértek Istenhez.

A harmadik fázist kiteljesedésnek nevezik. English idézett meghatározása mintha nem tartaná fontosnak. Említi ugyan, hogy a jellem és a külső magatartás megváltozhat, de szerinte ez el is maradhat. Ha az említett karakterváltozáson a pszichológiai alapszükségletek és jellemvonások átalakulását értjük, akkor valóban nem nélkülözhetetlen, hogy az átrendeződéssel megváltozzanak. Szent Ignác éppen olyan nagyratörő maradt megtérése után is, mint lovag korában. Csak most már Isten nagyobb dicsősége lelkesítette, s képes volt érte a világ szemében megaláztatásnak tűnő eseményeket örömmel viselni. Szent Pál megtérése után mintha megváltozott volna. A tüzes, tettre kész farizeusnevelt jó tíz évig visszavonultságiban él. De amikor új közössége révén Krisztus megbízatással látja el, épp olyan lelkesedéssel veti bele magát a munkába, mint amikor „véresen üldözte“ a keresztényeket (Csel 22,4). Pusztán külső magatartásváltozás sem fontos. Ellenkezőleg, a friss megtérteknél oly gyakran tapasztalható túlfűtöttség vagy merevség a belső bizonytalanság erőltetett kordában tartásának szimptómája lehet. Elkerülhetetlen azonban az egész életnek Istenhez fordítása. A második fázisban a mag már átizzott. Hátra van még, hogy kiolvassza az eddigi szokások salakját, és új készségek kialakításával felszabadítsa a rossz igájából az Isten felé törő akaratot. Ezen felül a mindennapi küzdelem állandóan új helyzetek elé állítja. Lankadatlanul kell ezekkel szembenézni, Isten, a hit szemével és Lelkének melegével. Nem külsőségekről van itt szó, hanem állandóan fejlődő önátadásról.

Claudel példája emlékeztethet a kiteljesedés nehézségeire. Négy évi küzdelmébe került, vallotta be később, amíg „megtérése“ után el tudott menni gyónni, s így erkölcsi, hús-vér mivoltát is Isten szeretetének irányítása alá merte adni. Ez a fázis nem tűnik fel olyan világrengetőnek, mint az előzők. Ezért nem kelti fel a pszichológusok figyelmét. Pedig enélkül nincs igazi megtérés Istenhez. És sajnos nem egy ember élte át nagy lelkesedéssel az első két fázist, de kifáradt az „állandó“ megtérés, a harmadik szakasz küzdelmeiben.

A Claudel példáján szemléltetett megtérést „nagy“ megtérésnek nevezhetjük. Kidomborodik nála az újjárendeződés, a pillanatok alatt történt 180 fokos fordulat. A harmadik fázis is sok küzdelmet kívánt tőle. — Mások 5-10 fokos eltérések ellen küzdenek, ezek lehetőségét akarják eleve elkerülni. Lélektani szempontból nem iskolapéldák, s ezért esetüket „kis“ megtérésnek hívhatjuk. Mindkettő azonban csak akkor érdemli meg igazán a megtérés nevét, ha mély megtérést rejt magában. Azaz ha a lélek legbensejében, szerelmes ölelésben találkozik Istennel, aki egész életét vonzásában tartja.

Legtöbbünk élete nagy megtérés nélkül zajlik le. Talán mert észre sem vesszük, milyen messze csavarogtunk már el Istentől. Lebet, hogy termósze28