Szolgálat 42. (1979)
Tanulmányok - Farkasfalvy Dénes: Megtérés és önismeret
Szentháromság egy Istenre, Atya, Fiú és Szentiélekre. Lelkiismeretvizsgálat, bánat és megtérés, legalábbis tartósan, lehetetlenné válik, ha nem a feloldo- zásba torkollik. A bűnbánat feladata, amely elé a nagyböjti idő állít, sokkal többet foglal magában, mint a bűnbánat szentségéhez járulás. De középpontja ez a szentség. Hiszen a feloldozás azt jelenti, hogy az örömhír foghatóan eljut az egyes emberhez. A bűnbánat szentsége nem valami kínzás, hanem kegyelem. Persze előfeltétele fáradságos megtérésünk. De fáradságunknak van értelme, mert a megbocsátásban megkapjuk rá a feleletet. Végül emlékezzünk még egyszer Jézus üzenetére: Tartsatok bűnbánatot, el- közelgett a mennyek országa (Mt 4,17). A mennyek országának közelsége: ez a húsvéti ünnep tartalma. A halottaiból feltámadott Úrban állandóan közelünkben van a mennyek országa. De ezt a közelséget nem lehet kilométerekben, sem években mérni. Attól függ, hogyan állunk bensőleg. A bűnbánattartással kapcsolódik össze. Erre szólít a szent negyvennap. Erre adja nekünk áldását a Szentháromság egy Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Amen. (Nagyböjti pásztorlevél 1978) Farkasfalvy Dénes MEGTÉRÉS ÉS ÖNISMERET Az evangéliumok meggyőző egyöntetűséggel tanúsítják, hogy Jézus tanításának központi témája az Isten országa és uralma volt. Ennek elfogadására elengedhetetlen feltételként kívánta a megtérést, a bűnbánatot, az eredeti görög szó szerint a „metán oia“-t, azaz a belső lelkivilág, az élet- és értékszemlélet gyökeres megváltoztatását: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a meny- nyek országa" (Mt 4,17). A „metanoia" nyilvánvalóan egy korábbi életmóddal való szakítást jelent, és ezen belül az egyén minden viszonyát, önmagához, embertársaihoz és az Istenhez való viszonyát, alapvetően megváltoztatja. Az evangéliumok gazdag és mély — soha teljesen ki nem aknázható — tanítást tartalmaznak arról, hogy az Isten és az embertárs szeretető elszakíthatatlan egységet alkot: aki másnak nem bocsát meg, maga sem tarthat igényt Isten bocsánatára, aki felebarátjának a legkisebb szolgálatot nyújtja, Krisztust szolgálja. Arra azonban kevés kifejezett utalást találunk, hogyan áll az önismeret, a szellem önbirtoklása, szerves kapcsolatban a megtéréssel, az Istenhez fordulással. Bizonyos fokig Szent János evangéliuma ad eligazítást, amikor a hitet mint Krisztusnak, a Fénynek és Igazságnak elfogadását mutatja be. Ö, amikor bevilágít a lélekbe, egyben ítéletet mond az ember tettei felett, s „aki azt állítja, hogy nincs bűne, önmagát csalja meg, és nincs benne igazság" (Un 1,8). Az ilyen ember fut a fény elöl, inkább a sötétséget választja, mert tettei gonoszak, és nem akarja őket a világosságra hozni (vő. Jn 3,20-21). Szent Pál a megtérésről elsősorban mint a hit életet átalakító aktusáról beszél: Krisztus 19
