Szolgálat 41. (1979)

Eszmék és események - A hit semmire sem „való“... (Alszeghy Zoltán)

most el kell kezdeni dohányozni . . . Azt akarom, hogy a többiek ne érezzék kötve magukat, és ha kedvük van, hát füstöljenek.“ Néha előfordul, hogy egy- egy tag — hiszen az Opus Dei csak segít tagjainak, hogy felelősséggel tegyenek szabad egyéni elhatározásokat, a közéletben is — fontos állásba emelkedik. Ez az ő magánügye, nem az Opus Dei-é. Amikor 1957-ben egy magas- rangú személyiség gratulált Escrivának, mert egyik tagjukat spanyol miniszterré nevezték ki, a következő meglehetősen száraz választ kapta: „Mi közöm hozzá, miniszter-e vagy utcaseprő? A fontos az, hogy megszentelődjék a munkájában.“ Ebben a feleletben ott az egész Escrivá és az Opus Dei szelleme: egyesegyedül az a fontos, hogy valaki megszentelődjék a munkájával — akár miniszterként, ha éppen arra a helyre állították —, hogy igazán megszentelődjék. A többi nem sokat számít.

Albino Luciani bíboros A HIT SEMMIRE SEM „VALÓ“ . . .

A 30-as években, a római egyetemi város felavatása után idegen vendégek egy csoportját fogadták, akik alaposan meg akartak nézni mindent. Egyikük, magasrangú tiszt, melegen gratulált az olasz hatóságoknak. „Roppant hasznos létesítmény — mondta —. Háború idején könnyen át lehet alakítani óriási katonai kórházzá ..." Körülnézve a derék tiszt nagy meglepődéssel észlelte, hogy a csoport többi tagja zavartan mosolyog. Ugyan mi nevetni való van a szavain?

A nevetségesség abban rejlett, hogy a létesítménynek egy nagyon is másodlagos, távoli és bizonytalan értékét magasztalta, és ezzel megmutatta, hogy nem értette meg vagy nem értékeli az egyetemi tanítás sajátos, közvetlen értékét.

Attól tartok, bizonyos fajta apologetika hasonlóan viselkedik, amikor a hit előnyeit magasztalja.

Régi tünemény

A jelenség a távoli 18. században kezdődött. A „felvilágosult“ és volteriá- nus magasabb társadalmi osztályok akkor azért mozdították elő alárendeltjeik hitét, mert az az erkölcsöt „szolgálta“, és támogatta az adott rend biztonságát. A 19. század romanticizmusa azután azért magasztalta atyáik hitét, mert egy művészileg terméketlen korban olyan értelmi és érzelmi magatartást élesztett fel újra, amely egykor székesegyházakat és mindenféle művészi alkotást hozott létre. Az első világháború utáni nagy felfordulásban sokan szilárd sziklaként bámulták az Egyházat a tomboló hullámok közepeit, és azért fordultak a hit felé, hogy világos és határozott elvek és követelmények szilárd talaját érezzék lábuk alatt. Manapság sok fiatal rokonszenvezik a hittel, mert az képes népies, meghitt, spontán jellegű mozgalom táplálására anélkül, hogy szervezeti vasfegyelmet kényszerítene rájuk. Mindenekfölött pedig ma és minden69