Szolgálat 41. (1979)

Az egyház szava - Egyházatyák Isten kereséséről

egymással és kölcsönösen megbocsásson. A jövő mind nagyobbá váló problémáit azok az emberek tudják majd megoldani, akiket mindezen felül önállóságra neveltek, akik megtanulták, hogy felelősséget hordozzanak egymásért és a hit szemével értelmezzék a világot. A társadalom csak akkor lesz ismét egészséges és marad is az, ha legkisebb sejtje, a család erős és romlatlan.

A család továbbá csak akkor egyház kicsiben, ha élő sejt a nagy egyházban. Egy plébánia élete a hivő családok egészséges életétől függ. Egy egyházmegye csak akkor tudja teljesíteni a megújult lelkipásztorkodás sokféle feladatát, ha a családok újból hivő embereket nevelnek, akik meghallják és követik is Isten hívását: a papságra, a szerzetbe és arra a sokféle szolgálatra, amelyek nélkül az egyház ma már nem működhet. A család csak akkor igazán házi egyház, ha megérti az Úr missziós megbízását is, és imájával, tevékeny közreműködésével és áldozatával tanúsítja, hogy felelősséget érez a világegyházért. A család mindig ott válik egyházzá, ahol a szeretet hitelre méltó jelévé válik, alkalmas eszközzé, hogy az emberek közelebb jussanak Istenhez és egymáshoz (LG 1).

1978 a család éve volt. Az év végével nem szabad megszűnnie, még csökkennie sem a családot illető gondunknak. Mi püspökök egész reményünket a családba, különösen a keresztény családba vetjük! Tőle függ Ausztria egyházának jövője, édes hazánk jövője.

Isten áldja meg a családokat! Isten áldja meg a házasságra, családalapításra készülő fiatalokat! „A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal."

EGYHÁZATYÁK ISTEN KERESÉSÉRŐL

Szent Ágoston: Hol a te Istened? (Kommentár a 41. zsoltárhoz. PL XXXVI, 467—471)

„Naponta hallom: Hol a te Istened?" és naponta könnyezem; éjjel-nappal arról elmélkedem, amit hallottam ... Én magam is kerestem Istenemet, hogy lehetőleg ne csak higgyek Benne, hanem egy kicsit lássam is. Látom ugyanis azt, amit Istenem alkotott, de nem látom magát Istenemet, aki ezeket alkotta.

De mivel mint a szarvas kívánkozom a vízforráshoz és az élet forrása Nála van ... és minthogy az, ami Istenben láthatatlan, értelemmel fölismerhető a teremtményeken keresztül: mit tegyek, hogy megtaláljam Istenemet?

Szemlélem a földet: a föld teremtve van. A föld nagyon szép: de alkotója van. Csodálatos a növény- és állatvilág: de mindezeknek teremtője van. Előttem a tenger mérhetetlensége; megrendülök, csodálkozom: keresem az alkotót. Föltekintek az égre és a csillagok szépségét szemlélem; csodálom a napot, amely fényessé teszi a nappalokat, az éjjeli sötétség vigasztalását, a holdat. Csodálatos mindez; dicsérendő mindez; sőt megdöbbentő mindez;