Szolgálat 41. (1979)

Mutasd meg arcodat!

MUTASD MEG ARCODAT!

>rAz ember kereső lény“ — emelte ki II. János Pál pápa a dec. 27-i kihallgatáson. Az emberi történelem egyik vezérvonala a „miért“. Miért szedi szét a pici gyermek az alig kapott ajándékot, miért kérdőjelez meg mindent a tizenéves, miért kérdezi a mindennapi munka értelmét a szülő? Végeredményben: mert az ember keresi élete értelmét, mivel szeret, és keresi szeretetéét, mivel értelmes. Keres, mert érzi, hogy nem ő az abszolút a világban, és keres, mert tudja, hogy szüksége van az abszolútra, még akkor is, ha a relatívot akarja abszolutizálni. Ennek az ezerarcú keresésnek elvont tükrei a bölcseleti és teológiai rendszerek, megálmodói a költők és művészek, hangtalan vagy felsíró tanúi az anyaszívek és Jóbok.

>rAz Isten-keresés területe a legmélyebb szint, ahol az ember kereső lényként mutatkozik meg“ — folytatta a Szentatya. >rAz ember olyan lény, aki Istent keresi.“ — Egyes mai pszichológusok és szociológusok az Isten-keresést ugyan mint pusztán gyerekes félelmet, vagy a fejletlenség jelét akarják értelmezni. De lehet-e figyelmen kívül hagyni a múlt és jelen ezer nagyon is kiegyensúlyozott bölcsét, lángeszét, aki sóvárgott Isten után? Meri-e egyetlen komoly pszichológus is állítani, hogy csak ma fedeztük fel (illetve ö fedezte fel) az ember igazi értékét, szívének, létének legmélyebb igényeit? „Annak a tudása, hogy a Kikutathatat- lan valóban létezik, és hogy mint sugárzó Szépség nyilatkoztatja ki magát, amiről nekünk csak halvány sejtelmünk lehet, — ez a tudás és ez a megsejtés minden igazi vallásosság alapja“ (Einstein).

Ebbe a keresésbe kapcsolódik be folyóiratunk jelen száma. Isten egész más, és mégis köztünk van; „miértünk“ tárgya tehát a legközelebb áll hozzánk, és mégis „kifejezhetetlen“ — mutat rá Nemeshegyi Péter tanulmányában. Éppen azért, mert ő nem tárgy, nem valami, aminek egyszerűen nevet lehet adni; ő a Szeretet! Ugyanakkor az ember, éppen mert ember, keresi élete, léte értelmét. Ez a keresés vezeti lélektanilag az Istenhez, mert csak nála talál igazán nyugalmat. Ezen az úton kísér el minket Bélkiés Gémért, felhasználva Franki professzor eredményeit. És hogy ez mennyire valóság, azt Béky Gellért, Szabó Ferenc és Fuskely Mária cikkei példázzák. Mi nyugatiak leginkább az értelem fényével próbálunk Hozzá közeledni. Ezért ámulunk talán el, amikor a keleti vallásokban feltörő életerőt vesszük észre Isten-keresésükben. Hisz a „forrongó salakban“ is csillog a színarany! (Béky) Pedig a mi nyugati világunk Isten-keresése sem tisztább és nem is halad egyenesebb utakon

3