Szolgálat 41. (1979)
Tanulmányok - Szabó Ferenc: A mai ember istenkeresése
összeomlásában — egész lényünk átadásával: igyekezzünk felfedezni Istent" (H. de Lubac). Az Isten-keresés dialektikáját M. Blondel mesterien foglalta össze szent Bonaventúrára hivatkozva {L’Action 1893; Bernét: De diligendo Deo, VII. 22): „Mihelyt az ember azt véli, bogy eléggé ismeri Istent, nem ismeri többé. Kétségkívül: az a pillanat, amelyben ö megjelenik az öntudatban, annyira hasonlít az örökikévalóságra, hogy az ember szinte fél teljesen elkötelezni magát; tekintete a villámlásra szegeződik, amely még sötétebbé teszi az éjszakát. De a fény-árnyék keveréke állandó. így egyaránt megszégyenül az, aki azt képzeli be magának, hogy látja ót, és az is, aki azt akarja színlelni, hogy nem ismeri. A túlságosan világosan látókkal szemben vallanunk kell, hogy mindabban, amit megismerünk és akarunk, Isten megismerhetetlen és elérhetetlen marad; az önkéntes vakokkal szemben pedig azt kell hangsúlyoznunk, hogy minden dialektikai komplikáció és hosszú tanulmány nélkül is Isten egy szempillantás alatt, mindenki számára és mindig közvetlen bizonyosság, amely nélkül nem létezik semmi más bizonyosság: az első világosság, az a nyelv, amelyet ismerünk anélkül, hogy tanultuk volna. Ó az egyedüli, akit sohasem kereshetünk hiába, de akit ugyanakkor sohasem sikerül teljesen megtalálnunk. ,Nemo te quaerere valet, nisi prius invenerit: vis igitur inveniri, ut quaeraris; quaeri, ut inveniaris; potes autem quaeri et inveniri, non tarnen praeveniri/ (Senki sem kereshet Téged, hacsak előbb már meg nem talált: azt akarod tehát, hogy megtaláljunk és így kereshessünk; keressünk, hogy megtaláljunk; kereshetünk és megtalálhatunk, de sohasem előzhetünk meg Téged.)“ Az emberi élet istenkeresés. De a kezdeményezés mindig Istentől jön. Tőle a kettős fény, amely visszatükröződik a teremtményekről és amely a szellem napvilágát adja. De a szív felkészültségét is Isten adja; a kegyelem teszi „érzékennyé" a szívet, jóllehet az embernek is szerepe van a kellő felkészültségben. Az igazi probléma tehát nem is annyira az „Isten keresése" — hiszen ez a keresés kellő felkészültség híján provokáció is lehet! —, hanem inkább a kezdeti kegyelemmel való együttműködés. Olyan lelkiállapotot kell teremtenünk a kegyelemmel való együttműködés révén, hogy találkozhassunk Istennel. Az értelmi tisztázásokra szükség van, az ész értelemkereső szerepe nem lebecsülendő, de a tiszta és alázatos szív alkalmasabb az Isten megközelítésére, mint a legdialektikusabb ész. A szkepticizmuson túljutunk, ha megtisztítjuk hitünket; a kétségbeesés orvossága a reménység megtisztítása; az embergyűlölet és a lázadás orvosszere pedig a szeretet megtisztulása. * * * A „Panorama Aujourd’hui" c. katolikus lap pár évvel ezelőtt közvéleménykutatást végzett ezzel a kérdéssel: „Lehet-e az ember ma keresztény?" Egy francia nő, miután szemérmesen elmondta nagy szenvedését, amely miatt hosszú ideig tagadta Istent mint Atyát, ezeket írta: „Ó milyen jó lett volna 32