Szolgálat 41. (1979)
Tanulmányok - Béky Gellért: „...keressék az Istent, szinte kitapogassák..."
annyira Istennek a teremtményekkel való kapcsolatára helyezi a fősúlyt, mint inkább a vallás erkölcsi megnyilvánulásaira, az erényekre. Az „Ég útja", az „Ég akarata, rendelése", mindig, minden ember számára érvényes norma marad. Az imádság ősi szokása is az Istenbe vetett hitre utal. Konfúcius is „imád- ságos" ember volt, ha imádságon mindenekelőtt az égi hatalmak előtt való föltétien megalázkodást és a bennük való feltétlen bizalmat értjük.28 A kínaiak számára a természet, az évszakok, az ég, a föld mindmegannyi jel, garancia: a béke, a védettség, a „gondviselés", egyszóval Isten üdvözítő jelenlétének bizonyítékai. Nem szükséges okvetlenül Istenre gondolni. Legtöbbször feloldódik ez a hit Szajgyó fentebb idézett „hitvallásában": a hála és az öröm megtapasztalásában. A mi dolgunk a bizalom, a ráhagyatkozás; eggyé lenni a bennünket is, a mindenséget is fenntartó szent erőkkel; hozzájuk simulni, hozzájuk igazodni. Van a japán nyelvben egy kifejezés: „mono no dóri nyi s-itagau", azaz „a dolgok természetéhez szabni magunkat". A „dóri" nagyon hasonlít a skolasztikus filozófia „lex naturalistához, természettörvényéhez. Ez pedig tudvalévőén az isteni akarat egyik legkézenfekvőbb megnyilvánulása mind önmagunkban, mind pedig a természetben. Ezért elég, ha igazán ismerjük önmagunkat és a természetet (a föntebbi értelemben). Ez az ismeret egész biztosan el fog segíteni bennünket az Ég (Isten) ismeretéhez (Menciusz).29 Kelet igen nagyra becsüli a szemlélődő elmélyülést, a csendet, a testi-lelki összeszedettséget, koncentrációt, mert vallja és hiszi, hogy a test, az én az isteni jelenlét „par excellence" heiye, közege lehet. Konfúcius maga nem szívesen feszegette a hit dolgait. Feljegyezték róla, hogy sem az okkult jelenségek nem érdekelték, sem a szellemekről (istenek, angyalok), sem a másvilágról nem volt hajlandó vitába bocsátkozni. Nem mintha tagadta volna a halál utáni életet. Egyszerűen csak azért, mivel úgy vélte, felelőtlen vakmerőség lenne olyasmiről nyilatkozni, amiről nincs elégséges fogalmi ismeretünk. Tanítványai unszolására, miért nem beszél többet, csak ezt válaszolta: „Én szívesebben hallgatok. Miért is beszélnék? Vájjon mond az Ég valamit szavakkal?!“30 — Ez volna Konfúcius „misztikája"? 5. NE ÍTÉLKEZZÜNK! A keleti vallásokban hiába keresnénk igazi értelemben vett teológiát. Irtóznak minden rendszertől, dogmatizmustól. Nem az ész, nem a rendszerek vezetnek el Istenhez, hanem a szemlélődő elmélyülés, az imádság és a koncentráció. Ezért olyan népszerű errefelé pl. a yóga meg a zazen, vagy a „nembucu" (az .Amida Bucu‘ végnélküll ismétlése). A természet, vagy az emberi test pedig egész különösen alkalmas út és médium a megismeréshez, a „szatori“-hoz. Egy ökumenikus összejövetelen így jellemezte egy öreg bonc a buddhizmust: „A buddhizmus olyan, mint egy „numa". (Nurna japán szó, mocsarat jelent) Azaz: mély és feneketlen, mint a mocsár. De ha egyszer belekerültünk, 2 17
