Szolgálat 41. (1979)

Tanulmányok - Béky Gellért: „...keressék az Istent, szinte kitapogassák..."

nehéz kiigazodni benne.“ Ennél jobban nem is lehetne jellemezni a keleti vallásokat, pl. a buddhizmust, hinduizmust vagy a taoizmust. Dogmák nincsenek. Irányító egyház sincs. Általánosan elfogadott hittételeik sem igen vannak. Ezért olyan nehéz a keleti vallások tanulmányozása az európai ember számára. Nem csoda tehát, ha olyan kevesen ismerik ki magukat az itteni vallások útvesztőiben, még a tudósok között is. S ezért annyi a félreértés, téves felfogás, előítélet a keleti vallásokkal szemben.

Csakugyan panteista a hinduizmus vagy a buddhizmus? Senki se tagadhatja, hogy sok panteista elem van az itteni gondolkodásban. Nekem azonban egyre erősebb benyomásom, hogy az európai tankönyvekben leírt panteizmus inkább a filozófusok konstrukcióiban leledzik, semmint az élő buddhizmusban vagy hinduizmusban. Természetesen a határok gyakran nagyon halványak, bizonytalanok, elmosódottak a világ és az Isten között. Kapcsolatuk, egymáshoz való viszonyuk is sok kívánnivalót hagy maga után.

De a keleti vallások képviselői között is sok szép példát találni az egy- istenhitre. A személyes Isten fogalma se hiányzik náluk. Sokan felfigyeltek már a nagy keleti vallások és pl. a katolikus misztikusok közti feltűnő hasonlóságra, lelki rokonságra.

Melyik nagyobb hiba vagy tévedés? Egyáltalán nem ismerni fel Istent a teremtményekben, sőt kimondottan tagadni Ót, avagy a teremtett dolgokban is valami istenit, magát az Istent látni? Kelet hozzá van szokva mindenütt és mindenben, még a legtriviálisabb jelenségben is Istent látni, és emiatt sokszor elfelejt különbséget tenni a Teremtés és a teremtmények között. Ami nem is csoda: a teremtés szépsége és nagyszerű pompája annyira elbűvöli, lenyűgözi, hogy már nem is gondol egy külön Istenre (pl. itt Japánban). „De ezek még csak csekély szemrehányást érdemelnek", olvassuk a Bölcsesség Könyvében. „Mert talán csak eltévednek, amikor valójában Istent keresik és akarják megtalálni.“ (Bölcs. 13,6)

Kelet nagy vallásai, ilyen szemmel nézve, nem egyebek, mint valami nagyszerű, tapogatódzó istenkeresés, az isteninek, az Istennek megtalálni akarása. Minden igazi hindu és buzgó buddhista igazat adna szent Pálnak abban, hogy Isten nincs messze tőlünk, hiszen „Benne élünk, mozgunk és vagyunk." (Ap. Csel. 17,27-28) Olvassuk el az Upanisádok gyönyörű istenhimnuszát. Abban olvashatjuk a következő remek leírást a mindenben jelenlévő, élő Istenről: „Te vagy a tűz, te vagy a nap, a levegő, a hold, a víz: mindenek Teremtője! Nő vagy, férfi vagy; te vagy az ifjú, a fiatal lány, te vagy a bottal botorkáló öreg. Te vagy a sötétszínű pillangó, a pirosszemű zöld papagáj. Te vagy a mennydörgésben, az évszakokban, a tengerben. Dicsőség a Te nagy Neved; nincs másod, nincs párod. Láthatatlan, de mindent látó; a tisztaszívűek Téged szemlélnek. És nem vagy se férfi, se nő, se semlegesnemű. Te vagy a mindenség méhe és szemfödője, meg lakóhelye is. Te, az erények forrása, a bűn eloszla- tója. Elég érezni jelenlétedet és máris béke honol a szívben, az örök béke .. .“31

18