Szolgálat 40. (1978)
Az egyház szava - Egyházatyák a kegyelemről
mit sem adnak nekem. Jobb meghalnom, hogy Krisztushoz érjek, mint a föld határain uralkodnom. Öt keresem, aki meghalt értünk; őt kívánom, aki feltámadt számunkra. Közel van születésem órája. Értsetek meg, testvéreim. Ne akadályozzátok meg, hogy eljussak az életre! Ne akarjátok halálomat! Ne adjátok vissza a világnak, ne csaljátok meg anyagi léttel azt, aki Istené akar lenni! Hagyjatok, hogy a tiszta fényt befogadjam! Ha majd odaérek, akkor leszek igazán ember. Engedjétek, hogy kövessem Istenem szenvedését. Akiben Ö lakik, értse meg, mit kívánok! . . . Az én szerelmemet keresztre feszítették, és minden földi szenvedély tüze kialudt bennem. Az élő víz, aki bensőmben beszél, így szól bennem: „Jöjj az Atyához!“ Nem találok örömet romlandó ételben, ennek az életnek a gyönyöreiben. Az Isten kenyerét kívánom, amely Jézus Krisztusnak, Dávid sarjadékának teste; italul az ő vérét kívánom, az örökké tartó szeretetlakomát . . . Isten gabonája vagyok; vadállatok fogai őrölnek meg, hogy Krisztus tiszta kenyerévé váljak . . . Kérjétek Krisztust értem, hogy a vértanúság révén Isten áldozatává legyek! (Róm 5,3-6,3; 7,2-4) Szent Bazil (329—379) Szövegünk a Szentlélek c. híres könyvéből való (9. fej.). Bazilnál, mint általában a görög atyáknál, a kegyelem elsősorban a Szentlélek személyes bennünk lakását és önmagához formáló, „lelki ember“-ré alakító tevékenységét jelenti. A lelkünket megvilágító Lélek vezet el azután a „Képmás“ (eikon), azaz a Fiú ismeretéhez. Benne szemlélhetjük az önmagában láthatatlan „Ősminta“ (archetypos), azaz az Atya kimondhatatlan szépségét. A Lélek a szentség forrása, értelmes fény, amely minden értelmes lénynek tiszta látást ad az igazság felismerésére. Természetében megközelíthetetlen, de jósága miatt felismerhető; mindent betölt erejével, de csak az arra méltókkal közli önmagát; nem egy és ugyanazon mérték szerint, hanem a bit arányában osztja meg működését. Lényege szerint egyszerű, de erejét sokféle módon nyilvánítja ki. Teljes egészében van jelen mindennek, teljes egészében van mindenütt. Szenvedés nélkül osztja meg magát, és teljes marad, míg mások részesednek benne. Nézzük a napsugarat: úgy ajándékozza meg minden élvezőjét, mintha csak egyetlen élvező számára volna jelen; pedig elönti fénynyel a földet és a tengert és elvegyül a levegővel is. Hasonlóképen a Lélek úgy van jelen mindenkinek, aki képes befogadására, mintha csak egyetlen egynek volna jelen; mégis mindenkire elegendő kegyelmet áraszt, és önmagában teljes marad. Azok, akik részesednek benne, annyira élvezik, amennyire természetűik megengedi, nem amennyire a Lélek képes önmagát kiosztani. A Léleknek a lélekben lakása nem térbeli közelséget jelent (hogyan is lehetne egy testetlen valóságot testi módon megközelíteni?), hanem a szenvedélyek kizárását. Hiszen a szenvedélyek azáltal, hogy a test szeretetére buj- togatnak, megtámadják a lelket, és elidegeníteneik Isten barátságától. Megtisztulni attól a rútságtól, amelyet a bűn okozott a lélekben, visszatérni saját természetének szépségéhez, mintegy visszaadni a király képmásának eredeti 71
